Irodalmi Szemle, 1991

1991/8 - Péter László: Juhász Gyula Szakolcán

Juhász Gyula Szakolcán

Hiszen miatta lett e szűk jelen,- Mely az idő árjába folyna vissza, - Az eltűnő gyönyörtől szűzi tiszta,

Örök valóra váló győzelem...

Az úton, amely a sírkertbe lép,

Földem felé tart holmi szőkeség,

Már mosolyogva rám szemet vetett.

6

Az Anna-versek első ciklusa még Váradon született. Itt Szakolcán a térbeli távolság sajátosan hatott Juhász Gyula Anna-emlékére: különös módon megnövelte az időbeli távolságot. Az Anna-versek szakolcai, második ciklusában már teljesen múlttá, emlékké kristályosodott Anna alakja. Mi sem jellemzőbb, mint hogy az 1911 végén keletkezett, 1912 elején megjelent Milyen volt... című költeményéről Dutka Ákos úgy beszélt, mint amelyet „a búcsúzó, fáradt és beteg költő a közeledő halál árnyékából“ írt! Az Anna-verseknek a szavakból kiáradó jellegzetes hangulata tévesztette meg a költőbarátot; a szó varázsa valóban azt sugallja, mintha az Anna-emlék, a mindössze két és fél évvel előbbi tavasz réges-régi volna:

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Milyen volt... (1912)

Méltó párja ennek a versnek az a másik, amely az Anna-versek egy sajátos fajtájának első. szép mintája. Ezekben a költő a katolikus liturgia Mária-tiszte- letének szókincsét és jelképrendszerét használja föl a fölmagasztosult szerelem áhítatának kifejezésére. Máriát a hagyomány szerint angyalok vitték a mennybe, és ott megkoronázták. Ezt a képzetkört alkalmazta Juhász Gyula az ő Anna-sze- relmére; nem csekély költői öntudattal hirdette:

Annának már a koronája készül Aranyból és gyémántból szűz egekben,

Ő nem szédülhet már le semmi égbül,

Anna örök, mert Annát én szerettem!

Coronatio (1912)

Az utolsó sorban a személyes névmás a hangsúlyos: Anna az ő lírájának köszönheti halhatatlanságát. Ma már kétségtelen a jövendölés igaza. Akár Ady véresen sértő sora Lédáról az Elbocsátó, szép üzenetben: „Általam vagy, mert meg én láttalak." Elgondolkodtató, hogy Ady verse 1912. május 16-án jelent meg a Nyugatban. Juhászé három hónappal előbb, február 18-án A Hétben. Az összefüggés aligha véletlen. Mint ahogy Ady első kurucos verse 1909. január 16-án, mindössze három héttel Juhász Új kurucnóta című költeménye után látott napvilágot. Hatás és kölcsönhatás tehát egyformán egybefűzte legnagyobb költőinket.

Juhász Gyula szerelmes verseinek egész sorában él még a vallásos elragadtatás jellegzetes fogalmai körében, hogy rajongását, a szeretett nő eszményiségét minél méltóbban fejezhesse ki (Amor, Dicsőség, Profán litánia, Glória, Fohászkodás stb.)