Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Andrej Ferko: Szummaroid, avagy számvetésféle (novellafüzér)
Két szlovák írót mutatunk be. Mind a ketten fiatalok, de az új szlovák próza markáns egyéniségei. Andrej Ferko Proso (Köles) című kisregényével tört be néhány évvel ezelőtt a szlovák irodalom élvonalába. Szikár, fegyelmezett, filozofikus prózájának kiemelkedő darabja az itt közölt novella. A nála is fiatalabb Ján Litvák a szlovák irodalom enfant terrib- le-je. Tabuk döntögetése, nyelvi játékosság és leleményesség jellemzi verseit és kisprózáját. Prózakötete még nincs. A jövőben, ha nem is rendszeresen, többször visszatérünk még a kísérletező, a magyar olvasó figyelmére is érdemes szlovák prózai „új hullám“ bemutatására. ANDREJ FERKO Szummaroid, avagy számvetésféle (Két festmény, három melegség, egy puska a padló alatt, hat idő és két nevetés) To Blosson S. Kirschenbaum Két festmény - a japán kép A busidó idején Japán legnemesebb lelkű szamurájainak egyike útonállók túsza lett. E mindenre elszánt alantas emberek a szószegéstől sem riadtak vissza, és csakhamar, felbőszülvén előkelő foglyuk rendíthetetlen nyugalmán, ádáz gyűlöletükben kegyetlenebbnél kegyetlenebb kínzásoknak vetették alá, hogy lássák, miként torzítja el arcát a fájdalom. A szamuráj csodálattal eltelve gyönyörködött egy virágba borult meggyfában és amikor kiszúrták a szemét, arcát továbbra is arrafelé fordította, ahol a környéknek ezt az egyetlen szépségét sejtette. Vérszomjas kínzóinak egyetlen gyötrelmes pillanattal sem sikerült megrövidíteniük. Abban a hiszemben, hogy ama szépséges meggyfából merít erőt embertelen kínjainak rezzenéstelen elviseléséhez, kidöntötték és felaprították a fát, ám a szamuráj emlékezete szebbnek látta, mit valaha. A rablók megforgatták, hogy irányt tévesszen, megfosztották a hallásától, a férfiasságától, végül a kezét s a lábát is lecsapták, de világtalan tekintete újra meg újra tévedhetetlenül a he-
