Irodalmi Szemle, 1991

1991/8 - Viktor Jerofejev: A sárcipő; A széplány szemű herélt kandúr (elbeszélések)

A széplány szemű heréit kandúr

lecsapja a taxióra zászlaját, végighajt a városon, keréknyomok sebhelyeit hagyva a friss havon, a kocsiban meleg van és kényelmes az ülés, a sofőr hallgatag, az ezredes az óráját nézegeti, az autó kiér a rakpartra és nekiiramodik, fényesen világítanak a sárga utcalámpák; én eszem a csokoládét és látom, amint hull a hó a Moszkva folyó fekete vizére, az autó lefékez egy sokemeletes ház előtt, amely esküvői tortához hasonlít, és engem szeretet tölt el a torta iránt, látom az ezredest, amint kopog a faragott főkapun, látom az álmos, fejkendős liftesnőt, aki sokáig vesződik a keresztrúddal, amely elzárja a kaput, látom a liftek előtti tágas előcsarnokot, a lift pompás kabinját a széles tükörrel, amelyben visszaverődik az ezredes alakja, amint lerázza magáról a havat, és végül feltűnik az áhított ajtó: egy rövid csöngetés - csend; második, harmadik csöngetés - akkor a lakás távoli belsejéből lépések hallatszanak, nem a háziasszonyé, hanem a cselédé, egészen közelről hallatszik az ajtólánc ismerős csörrenése és a zár kattanása, kinyílik az ajtó. - Jó reggelt, Duszja! - Jó reggelt - kissé csodálkozó hangon -, Szemjon Jakovlevics! - Pavel Petrovics? Alszik? - Úgy látszik, az úr még nem feküdt le. Dolgozik, kérem. Adja ide a köpenyét, felakasztom. — Folyosó. Az ajtórésen fény szűrődik ki. A házigazda hangja hallatszik. A dolgozószoba ajtaján, hosszú hátát domborítva, egy heréit fehér icandúr oson ki, a szeme olyan, mint egy széplányé.- Nos. mi újság?! - kiáltottam.

Gyiamant ezredes gondterhelt arccal állt meg a cella közepén.- Bocsáss meg, pajtás - mondta barátságtalanul, őszinte gyötrődéssel, és orosz módra nem nézve a szemembe.

S nekifogott, hogy kinyissa a revolvertáskáját.

1987. IV. 8.

Gellért György fordításai