Irodalmi Szemle, 1991
1991/8 - Csanda Gábor: Kísérlet a Győry Attila-próza értelmezésére
Csanda Gábor sajátos módján) „elrendezni“. Tesz valami váratlant - de önmaga számára szépet. (Szó nélkül veszem ki a kezéből a rongyot. Szakszerűen, ahogy a hadseregben tanultam, tekerem a rongyot hurkába, majd a félig emésztett kiadott kaját bekerítve összefogom, s a vödörbe rázom. A dolog közben elmélázva nézem, vajon mit is ehetett a muki... Néhány manőver után rendben is vagyok.) Határozott, megszerkesztett, katonás mondatok (adekvát kifejezések: bekerít, manőver). Egy munkafolyamat leírása. Két év katonasága négy mondatban - szemben Győry elsőként tárgyalt írásával, melyre kár lenne még egyszer visszatérni. S mennyire örömét leli e munkában az egyes szám első személy! A „szép“ és „tökéletes“ tett. Az André Gide-hős és a Győry Attila-hős közti párhuzam megvonása nem feltételez egyéb műalkotásbeli párhuzamot (nincs is); ezt azért jelzem, mert az Ez maradt c. írás semmilyen egyéb kvalitással nem rendelkezik. A szemléltetett Győry Attila-i életérzés (életértelmezés) azonban írásainak jobb részeiben, valamint a jó írásaiban mindenütt nyomon követhető. Ilyen írás a Lázadás c. novella. A föntebb kifejtett hőstípus leegyszerűsítve, lecsupaszított és sarkított filozófiával. Ez az a novella, melynek már kezd Győry Attilás-sá válni a stílusa: egyre kevesebb az esetlen és az esetleges mondata, szava, kezd kialakulni egy jellegzetes Győry Attila-szótár, frazeológia, egyfajta stilizált „punkzsargon“, mely szerencsés esetekben a vitalista életérzéssel, az életimádattal, a sajátos felfogású szép filozófiájával harmonizál. S ha már itt tartok, szót kell ejtenem a kevésbé szerencsés szövegépítésről is: a funkciótlan, natura- lista-infantilis nyelvi elemekről, eszmerendszertől nagyon is távol álló elmélkedő sablonokról. Ezt a Lázadásban nyelvi szinten pl. a szarfejű rohadék képviseli, nyelvi-eszmei szinten a szart a világra, eszmei síkon: a punk egy kicsit dilis volt. A novellában ezeknek a részeknek és társaiknak, nemkülönben pedig a punk „kijózanodását“ taglaló, fölösleges zárórésznek destruktív hatásuk van. Ebben a novellában egyébként egymás mellett is kimutatható a „szerencsés eset“ meg a félresikerült is. A hatalmasat dugtak - gondolatban felvezetés után ez a se nem eredeti, se nem odaillő mondat következik: A púnknak, valahol a lábai között megmozdult a „mutatója“ - felébredt az éjjeliőr, az órája az éjfélt ütötte... Később ejakuál (néha szüneteket tartott, fojtott lélegzése így is csaknem betöltötte a fülkét), s ebben a mondatban a „betölt“ szóalak egy csapásra megoldja mindazt, amit az előzőben - alkalmatlansága miatt - sem a „megmozdult“, sem a „felébredt“, sem az „éjfélt ütötte“ nem képes megoldani. Lázadás. Mert a heroizmus lázadás is. Mi sem természetesebb, mint hogy a mindent szentesítő szép tett filozófiája felette áll az életimádatnak. Az élet vállalása (az önvállalás) szembekerül a heroizmussal, a lázadással. A punk, egy semmitmondó párbeszédet követően feláll a fülkében, odamegy az ablakhoz és beszélgetőpartnere legnagyobb megrökönyödésére kiugrik a gyorsvonatból. Nem teljesen úgy, mint a Gide-hős (aki „csak úgy“ kidob valakit az ablakon) - a punk előre eldönti, mit tesz, boldog volt a tervtől. Ebben a novellában a Győry Attila- hős megteszi a vitaiizmustól a nihilizmusig vezető utat; önimádatától csak önpusztító hajlama nagyobb. A Nőnap végső kicsengésében nőnapszobor-rombolás, már a címe is egy nagy adag cinizmust rejt magában - ez a rejtély fokozatosan feloldódik. Főhőse nem akart mást, mint a maga életét élni (buli, társaság, sör), ehelyett egy másik buliba
