Irodalmi Szemle, 1991

1991/1 - Gyetvai Zoltán: az istenről; európai éjszaka; szemlélődések (versek)

Versek

európai éjszaka

szívem környéke

gyémántkönnyeket sír,

a hideg hold révetegen bámul európára,

s hullanak könnyei.

én is csak sírni tudtam,

átizzadt ingem is sírt,

a könnyek is csak sírtak,

didergősek voltak az éjszakák,

és csak sírt minden,

az utcák is,

a könnyes szemem is,

én is,

szememet s könnyeimet nem adtam senkinek sem, elvitte, ellopta az utca, mégis,

tovább nincs.

csak a hold és a csillagok, kinek szólítottad önmagad?

szemlélődés

„Szavukra én nem hallgattam: beléptem a belső házba. Kezemet a kilincsre tettem: hideg kilincs a kezemben.“

(Kalevala, 23. ének)

kívülről másnak tűnik ez a ház, arcomon egészen kisimultak a barázdák, szívem hideg,

műanyag fóliával borítva arcom, ízletes utolsó órát tálal a pincér,