Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Petőcz András: Moccanatlan: és mindenütt (vers)
PETŐCZ ANDRÁS Moccanatlan: és mindenütt Weöres Sándor-variáció Majdnem: miként a csöndesen tétéva félre-fordulásban, mikéntha meglebbent hajat, kedvesen érintő-tétova simogatásban, oly fáradt-lágyan-szertelen csitul és föllángol a vágyad, megbúvó patakként, szelíden majdnem; — miként a csöndesen nem lehet tudni, hány alakban lapul feléd: mikéntha rezzenet, dühöngő-félrevert harangkondulásban csikorgó-fogakkal-rettenet — Nem lehet tudni, hány alakban, ritmikus-örökké lüktetésben búvik hozzád: a változatlan — Nem lehet tudni, hány alakban lappangó szörnyet, hirtelen, fénytelen-mogorva hajnalokban, megkushad előtted végtelen, s szól hozzád különös árny-alakban, virágnyi-csöndben: szívesen, fény-árnyék-mozdulás-hangulatban mosolyog rád oly színesen — Lappangó szörnyet, hirtelen és valamennyi áradatban akárha őzgida-szelíden, lassított-filmszalag-zuhanásban fény tű-kiáltás-gyötrelem, törött madárszárny-szárnycsapásban,
