Irodalmi Szemle, 1991
1991/7 - Mészáros András: Amo ergo sum, avagy feljegyzések szerelemről és időről (esszé)
Amo ergo sum. egyben általános emberi tapasztalat. Erről szól az a mítosz, amelyet Platón Szün- pózión]ában Arisztophanész mesél el: Az őseredeti embernek kettős teste volt. Önteltsége miatt azonban Zeusz a két részt elválasztotta egymástól. így most mindegyik fél keresi a maga kiegészítő részét, a nőt vagy a férfit. Az egész utáni vágy a szerelem. Ez a mítosz nem tesz különbséget testi és lelki vonzalom között, hanem kifejezi azt az egyszerű felismerést, hogy a testi kapcsolat nélkül az egység utáni vágy puszta metafizikai illúzió. A szexuális élmény ugyancsak kiszakít bennünket az idő folyásából, és legalább egy pillanatra olyan magasságokba emel, ahonnét áttekinthetők a látható, az elveszett, vagy az eddig ismeretlen emberi dolgok. A nevezetes szomorúság, amely a gyönyör után minden élőlényt elfog, nemcsak érzelmi állapot, hanem a közvetlen létünket meghaladók különleges megismerési formája is. Akkor ragad magával, amikor talán a legegyedibb és leg- múlékonyabb aktust vittük véghez. De az időhorizontot nemcsak a szerelmi történés tölti fel tartalommal. Ismeretel- méletileg a szerelmesek önreflexiójának paradigmájaként is felfogható. Ebben az esetben különféle mitologémákban és szimbólumokban látja magát viszont a szerelem. És ezek nemcsak szellemi jelenségek, hanem az esemény végigvite- lének és transzcendálásának módozatai is. + Kacérság. A szerelem előtörténete az a múlt, amelyet a szerelem magába foglal, és előtörténetként csak úgy mutatkozik, hogy maga a szerelmi esemény már felvette saját jelentését és értelmét. Azok az események vagy történések, amelyek kívül esnek ezen a jelentésen, csak időben párhuzamosak a szerelemmel, de szi- multaneitásról szó sem lehet. Az ilyen időbeni koincidencia teszi lehetővé a gyönyörszerzés öncélú aktusait, a flörtöt, a kacérságot. A kacérság ily módon előkészítheti a terepet a szerelem számára, de lényegét tekintve szerelmen kívüli. A kacérkodó egyidejűleg kacérkodása objektumával, de ez nem a közös idő, mert a kacérkodó partnere nem személyiségével van jelen a viszonyban, hanem mint eszköz és mint tárgy. A kokettéria legnagyobb ismerője - Casanova - mutatott rá a kacérság alapvonására: a szerelem helyettesítője, mert megáll a kezdetnél. A kacérság minthaszerelem. Casanova (könyvnek tekintve a nőt, akinek már a címoldalával el kell kápráztatnia) ezt írja: „... az élő könyv teljes elolvasást kíván, és a szenvedélyes olvasó a kacérság - eme szörny - áldozatává válik, amely mindenkit üldöz, aki a szerelmet élete feladatának tekinti.“ Ezt a jellemzést Georg Símmel így bővíti ki: „A kacérság lényege, paradox tömörséggel kifejezve: ahol szerelem van, ott (akár alapjaiban, akár felszínén) van birtoklás és nem-birtoklás is: tehát ahol birtoklás és nem-birtoklás van, ott ha nem is a valóság, csupán a játék formájában, szerelem is van, illetve valami, ami a helyét betölti.“ Vagyis a kacérság összefogja a „sejtetett igen és nem egyidejűségét“, pontosabban azt a kettősséget, amelyet a birtoklás egyértelműen időbeli racionális stratégiája, valamint a nem-birtoklás sejtésének taktikája alakít ki. Ebben rejlik a kacérság megfoghatatlan sokarcúsága és egyben kiszámíthatatlan ereje: hiszen egyszerre van az időben és az időn kívül. Az első esetben alkalmaz-
