Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Turczel Lajos: A kompiláció szentesítése (hozzászólás egy vitához)

A kompiláció szentesítése

lak című 1982-es Fónod-könyv indító írásában történt (Gyorsmérleg); ennek első harmada (8-29. 1.) nem más, mint primitív adatszemezgetés a Két kor mezsgyéje nbő\ és az Első nemzedékből.

A következő, már nagy méretű és ravaszul manipulált kompiláció a Két kor mezsgyéjénbő\ történt. Az a terjedelmes dolgozat, melyet Fonod az Irodalmi Szemle 1984-es évfolyamában Üzenet-A csehszlovákiai magyar irodalom a két világháború között címmel hét folytatásban közölt (3., 4., 5., 7., 8.. 9., 10. sz.) 70-80 %-ban ennek a könyvnek, illetve I., II., III., és V. fejezeteinek gátlástalan kisajátítása, szóról szóra vagy saját elmondású formában való átvétele. Az 1967- ben megjelent Két kor mezsgyéjénneX én a hagyományaink viszonylatában elsőként törtem meg a dogmatikus kommunista kultúrpolitika követelményeit és tilalmait, mert a két háború közti kisebbségi politikai, társadalmi és szellemi viszonyokat nem a szocialista részesedés kötelező fölnagyításával mutattam be, hanem a valóságos arányokban, megoszlásokban. Amint azt mostani vitairatában Fonod is megállapítja: ezt a „megkerülhetetlen alapművet“ többek között „a feldolgozott források mérhetetlen mennyisége teszi pótolhatatlanná.“ Nagy kompi- lációja elindításakor, 1984-ben persze nem volt ilyen elismerő, s dolgozata bevezetésében a Két kor mezsgyéjént, a Hiányzó fejezeteket és Csanda Sándor Első nemzedékét csupán figyelemfelhívó művekként említette meg.

Elképesztő dolog, hogy Fonod már ezt az első kompilációját szintézisnek érezte és szánta, pedig a két háború közti korszakunkról vajmi keveset tudott, és az irodalmi, publicisztikai és tudományos forrásokat csak a könyveimből ismerte meg. A könyv kisajátításához viszont tudatlanul, tájékozatlanul is remek megoldást gondolt ki: az átvételeket olyan manipulációval hajtotta végre, hogy a „mérhetetlen mennyiségű forrásokénál a jegyzeteiben általában nem rám: akkori egyetlen közvetlen forrására hivatkozott, hanem az általam szigorú filológiai gondossággal megadott forráshelyekre. így én, az elvétve és akkor is csak egy- egy megállapítással, mondattal kapcsolatban „lábjegyzeteit“ úgy tűnhettem fel a laikus olvasó előtt, mint a széles kutatási hátterű szerző egyik kisebb forrása. A tárgyalt téma viszonylatában Fonod máig nem végzett említést érdemlő önálló kutatást, de a könyvemben talált és általam alaposan átértékelt forrásokat szorgalmasan áttanulmányozta, és így felvértezve az Irodalmi Szemlében közölt dolgozata további változataiban - köztük a Csanda Gábor által jogosan kritizált Kisebbségi szerepkörben című írásban - nagy erőfeszítéssel a kompiláció elkendőzésére törekedett. Csanda Gábor méltán döbbent meg azon, hogy - noha a 65 oldalnyi írásból az én szavaimat lépten-nyomon kihallja - az íráshoz csatolt 150 lábjegyzetben csak háromszor találja a nevemet.

Az Irodalmi Szemlében közölt őskompilációval kapcsolatban még annyit jegyzek meg, hogy ez néhány hónappal a Két kor mezsgyéjén II. kiadása után jelent meg. Könyvem új kiadásának létrejöttében Fónodnak, mint a Madách akkori főszerkesztőjének jelentős érdeme volt, mert a változatlan szövegű kiadást annak ellenére vállalta, fedezte, hogy a kiadó egyik szuperlektora számos szövegrészt élesen kifogásolt és kihagyásra javasolt. Szomorúan úgy érzem, hogy a könyvem kisajátítása talán a bátor főszerkesztői tettért való önjutalmazás volt.

A kisajátítás gátlástalansága a legerősebben a Kisebbségi közművelődési lehetőségek című részben (ISz 1984, 4. sz. 339-344. 1.) tapasztalható. E rész egész