Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Dušan Mitana: Introtus, avagy az 1. beszélgetés a Demiurgosszal (elbeszélés)
Dušan Mitana sze csak sárból, s nyilyán pillanatnyi szeszélyből megkövetelte, hogy tiszteljük őt, fogadjunk neki szót... és maradjunk hülyék. Mindörökké. Mindörökké!- Ne sértegesd! Ő is követhet el hibát, de jót akart. Alapjában véve szeretett benneteket, bár az én ízlésem szerint ő túl kicsinyes és hiú. Ha nem loptátok volna őt meg - mármint a tudás fájáról nem loptátok volna el az almát, úgy élhettetek volna, mint Marci Hevesen. Örök időkre. Boldogan, egészségesen.- És hülyén.- Most okosabbak vagytok? És boldogabbak? Legalább valami tiszteletet és engedelmességet megérdemelt volna, nem gondolod? Mégiscsak megteremtett benneteket, még ha oly hitványaknak is. Fáradt volt már ő akkor. Veletek kellett volna kezdenie, ehelyett a hatodik napra hagyott benneteket. Soha nem adott a más tanácsára. Aztán meg pihennie kellett. Jól megházattátok.- Hiszen épp te packáztad el az egészet. Ki vette rá Évát, hogy az almát leszakítsa, he?- A kígyó.3 -Te szóltál általa.- Csupán a hasbeszélő képességemet tettem próbára. Nem sejthettem, hogy az a nőszemély az első adandó kísértésnek sem tud ellenállni. Meg aztán, sajnáltalak is benneteket. Mikor belegondoltam, hogy örökre hülyék maradhattok... Ki nem állhatom a buta embereket. Meg a rabszolgákat. Ezért vesztem össze vele.- Mi meg azóta szenvedünk! Miattad! Csak azt ne mondd, hogy az irántunk érzett szeretetből tetted! Dehogy is sajnáltál te bennünket. Le se tojtad, hogy hülye rabszolgák maradunk-e...- Úgy véled, hogy minden rabszolga egyben buta is?- Ne vágj a szavamba! Te egyszerűen azt akartad, hogy szaródjon föl. Mert éppoly hiú vagy te is. Irigykedtél, mert nem voltál képes olyasmikre, mint ő. És ezért rávetted azt a nőt, hogy az almát4 megegye, mert tudtad, hogy ő aztán 3 Kígyó - ophiták: a kígyót jelképévé választó gnosztikus szekta; úgy vélték, hogy Ádámot szándékosan tartották az anyag és a tudatlanság hatalmában, mivel az anyagi világ teremtője - aki a valóságban alacsonyabb rendű isten (arkhon) - nem akarja, hogy az ember megismerje a valódi istent, s így szabaduljon rabszolgasága alól. Megtiltja neki, hogy egyen a jó és a gonosz tudásának fájáról, s ha nincs a kígyó, amely hírnökként érkezett az isteni világból („olyanok lésztek, mint az Isten“), az ember az anyag hatalmában maradt volna. Az ophiták a kígyót az isteni bölcsesség megtestesítőjeként tartják számon, mint az új emberiség Prométheuszát, s a minden ember belsejében kígyószerűen összetekeredett belek az ő értelmezésük szerint isteni erővel bírnak; ez az erő bennük szunnyad, s képes legyőzni a Teremtőt - demiurgoszt -arkhont; lásd az összefüggéseket: hara, kundaliní (a kígyó ereje). „Az arkhonok lényege“ című gnosztikus traktátumból Tomáš Eliáš megtudta, hogy az arkhonoknak egyidejűleg férfi- és nőtestük van, arcuk pedig állatarc. Jaldebaoth (Jehova alias Gazda) arkhon például oroszlánképű lény volt. 4 Alma - Mivel az írásban Tomáš semminemű említést nem talált az almáról, feltételezte - az eredeti Paradicsom (Edénkért) földrajzi fekvésére való tekintettel -, hogy az eltulajdonított gyümölcs valószínűleg délebbi provenienciájú volt - FÜGE (fityiszt!). Pišta Ábrahám viszont ráébresztette tévedésére; elmagyarázta neki, hogy a Paradicsom Eszak-Mezo- potámiában volt, a Van nevű tótól délre (az egykori Kurdisztánban, melynek területén je
