Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Kulcsár Ferenc: Ima a világhoz (Teilhard de Chardin: Az emberi Jelenség)
Ima a világhoz sabban lesz egy olyan fenomenális köteléket, egy olyan nélkülözhetetlen kötőanyagot tételeznünk, amely lényegileg kapcsolja össze életeinket és lelkeinket anélkül, hogy meghamisítaná és leértékelné ezeket az egyedülvaló emberi Értékeket. Ha a tudomány a Jövőre és az Egészre teszi fel tétjét, meg kell haladnia önmagát, hogy Döntésben és Imádatban váljék láthatóvá. Tudniillik amikor a Csúcs, a Teljesség, a Jövő felé fordulunk, akkor nincs más választásunk: Vallást is kell csinálnunk. „Vallás és Tudomány: egyazon teljes megismerési cselekvés két arcéle vagy összehangolt fázisa - az egyetlen, mely a Fejlődés Múltját és Jövőjét át tudja fogni: hogy szemlélje, felmérje, befejezze azt.“ Nem puszta szójáték: szükségünk van a tudomány Vallására és a vallás Tudományára. A keresztény Jelenség Tudjuk már, struktúrája okán a „gondolkodó réteg“, a Nooszféra nem tetőzhet más módon, csakis az Ómega-pont befolyására. A kereszténység - látszólagos zsúfoltsága ellenére - igen egyszerű és elképesztően merész megoldást ad a Világra vonatkozóan. Központjában a személyes Isten áll, a szerető és szeretetre méltó Gondviselő, aki az értelem síkján és útján közli magát az Emberrel: s ő, a hívő Ember szívébe zárja, mint valami magától értetődőt, nagyot és egészségeset az Egyetemesben. Miből fakad a keresztény életnedv? Semmiképpen sem a hamisított evangeliz- mus szirupos emberbarátiságából. A kereszténység a lehető legreálisabb és leg- kozmikusabb hit és remény. Isten Országa, pontosabban az Isten által kormányzott Világ a keresztény számára olyan realitás, mint a tudomány számára az a létező tudatok Összessége. S még tovább, csodálatos biológiai működés is: a megváltó Megtestesülése által. Isten, megteremtve, megtisztítva és beteljesítve a Világot, egyben egyesíti is oly módon, hogy magához kapcsolja. Hogyan? „Részben elmerül a dologban, elemmé teszi magát, hogy aztán az Anyag szívében így megtalált belső támpont segítségével megragadja a vezetést és élére álljon annak, amit mi Evolúciónak nevezünk.“ Krisztus, aki megjelenik közöttünk, hogy tudatunkat felsőrendű lélekkel telítse s így egyetemessé tegye, igen, ez a Krisztus valóban egyetemes életelv: egyesülési tevékenységével magához köti a Föld teljes lelkiségét. „S amikor így mindent egybegyűjtött és átalakított, akkor végső cselekedetként visszatér a soha el nem hagyott isteni központba; magára záródik és hódítására.“ És „mindenkiben Isten lesz minden“: kizáródik az Élet megsemmisülésének lehetősége, minden lélek beteljesedik az egész Világegyetemmel együtt; életében a hívő ember erre várakozik. íme, az Egyesülés törvénye élő, tudományos valóságának és a keresztény dogma végső látomásának megdöbbentő egybeesése. Láthatjuk, a keresztény Jelenség titka és fontossága lét-értékében, valóság-értékében rejlik, nem-hazugság voltában: meg tudja teremteni az Életet, ezért tartós helye van a Valóságok között, mennyiségileg és minőségileg egyaránt. A szeretet. Ha valaha is kihalt volna a hívek szívében, az Egyház már régen összeomlott volna. De nem omlott össze, inkább mintha erősödne. Miért van
