Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Sas Andor: A szlovákiai zsidók üldözése 1939-1945 (részlet a szerző kiadatlan művéből)

A szlovákiai zsidók üldözése (1939-1945)

Az 1942-es deportálásra 5 indítótábort jelöltek ki március 12-én, és az erre vonatkozó hivatalos akta szerint Pozsonyban a Patron-gyárnál 1 000, Szereden

3 000, Novákyban 4 000, Poprádon 1 500 és Zsolnán 4 000 deportálandó számára volt hely. A deportálást intéző XIV. ügyosztály élén 1941. szeptember 27-től 1942. április 3-ig Dr. Gejza Konka állott. Előzőleg járási parancsnok volt Bárt- fán. Itt 1939 márciusa végén 300 000 koronányi sarcot hajt be a zsidó hitközségen jótékony célra szolgáló adomány címén. Illavára küld embereket, még a saját hivatalnokait is mint csehszlovák érzelműeket és zsidóbarátokat. 1940 januárjától 1941. augusztus 30-ig Poprádon működik. Napirenden vannak a házkutatások zsidóknál, megtiltja nekik a Magas-Tátra területén való tartózkodást, s kénye- -kedve szerint kényszermunkára rendeli őket. Mint a XIV. osztály főnöke berendezted az ivánkai munkaközpontot, a szeredi és nováky-i munkatábort; ezekben 1 000 ember robotolt ekkor bér nélkül. 1941. október 14-én vizsgálatot tart az ÚŽ-ben, amelynek elfogatások lettek a következményei. 1942 márciusában és áprilisában hét deportálandó transzportot indíttat el, s márciusban külön elfogat és deportáltat az UŽ statisztikai osztályának alkalmazottai közül 7 személyt. Utódja a XIV. osztály vezetésében Dr. Anton Vašek lett, akit főnöke, a belügyminiszter iszákosnak és kártyásnak titulált. Vašek hivatalnokoskodása alatt 4 hó- nápon keresztül nagyarányú deportálás folyt, azután szünet következett be, a szünet után még októberig ment néhány transzport, de úgy látszik, ekkor már különböző meggondolások s a Pracovná skupina (Munkacsoport) által hozott anyagi áldozatok mérsékletre bírták.

Az indítótáborok Vašek felügyelete alatt állottak, s hogy milyen állapotok uralkodtak ezekben, arról képet adnak a Vašek-per folyamán elhangzott tanú- vallomások. A pozsonyi Patron-gyári tábor parancsnoka, Vašina állandóan részeg volt, s még Wisliczeny is azt vallotta róla, hogy ha megfordult a táborban, a parancsnok asztalán üres pálinkás üvegeket talált, s őt is mindenáron itatni akarta. A zsolnai tábor parancsnoka, Rudolf Marček, fegyelmi eljárás alá vont tanító volt, de ez nem jelentett akadályt abban, hogy a zsolnai tábor élére állítsák. Saját beismerése szerint a közül a 75 felügyelő közül, akiket a táborban alkalmaztak, 66-ot el kellett bocsájtani, mert verték a táborlakókat.

1942 júniusában Zsolnán történt, hogy a gárdisták a deportálandók rokonait, akik búcsúzni jöttek szerencsétlen hozzátartozóiktól, elfogták és behurcolták a táborba, s a következő transzporttal őket is elvitték. Az is megtörtént, hogy olyanoktól, akik tévedésből kerültek a táborba (mert idejében megkeresztelked- tek, vagy vegyesházasságban éltek), elvették és széttépték okmányaikat, s besorozták őket transzportokba. Olyan esetre is akadt példa, hogy betegeket hordozható ágyon szállítottak be a táborba, s tettek vagonba. Az ilyen esetek 1942 nyarán váltak gyakoriakká, amikor nemcsak a kórházakat, hanem az elmegyógyintézeteket is átkutatták, ott kezelt zsidókat keresve. Szemtanú számolt be a Vašek-per tárgyalásán arról, hogy mikor a deportálandók beszálltak a vagonokba, a gárdisták elszedték tőlük kézitáskájukat, s késsel vágták szét a hátukon hordott útizsák szíjait. Egy asszony közvetlenül elszállíttatása előtt gyermeket szült, mindamellett nem lehetett a transzportból kiszabadítani, s a szállítmányt kísérő gárdisták híradása szerint még útközben meghalt. Vašek, tízezrek felett élet és halál ura, az 1942-es deportáció folyamán egy köriratban - amelyet az ország csendőr