Irodalmi Szemle, 1991

1991/5 - Fónod Zoltán: Egy gyanúsítás és környéke

Fonod Zoltán

teményes kiadásban látott napvilágot“, - minden tényszerűsége ellenére is manipuláció! Az „In: A visszatért...“ jelzi, hogy gyűjteményes kötetről van szó. Persze a hiba ettől még hiba marad, mely az első megjelenésből „öröklődött“.

A továbbiakban Cs. G. körkörösen támad és gyanúsít. Olyan ez, mint egy karácsonyfa, csak erre a fára nem a szeretet vagy a kritikai szigor rakta „ajándékait“, hanem egy csalhatatlannak tetsző önteltség. Csupán néhány esetre szorítkoznék:

1. Az alany és állítmány egyeztetése tárgyában (micsoda primitív „tettenérés“) nincs mit vitatkoznom. Az előző mondatban „szerződésről“ van szó, így az „

Ez olyan jogszabályok...“ másként nem értelmezhető. Arra vonatkozó kedélyeskedése, hogy a kisebbségi kérdés jogi szabályozásáról szólva „Arató sem talált különb forrást“, mint Baranyai Zoltánét, hadd nyugtassam meg, hogy nincs is. Ez a kötet ugyanis kétnyelvű (francia és magyar) közlésben felvonultat minden olyan szerződést, melyet a nagyhatalmak, illetve a Nemzetek Szövetsége -kisebbségi ügyekben - elfogadott. Tartalmazza a nemzetiségi panaszokat is, melyeket ezekben az években a Nemzetek Szövetségébe küldtek. A szerződések esetében a páros oldal francia, a páratlan magyar. A teljes szöveget - annak ar- chaizmusa miatt - nem idéztük: „Cseh-Szlovákország kötelezi magát...“ És mivel a szabályozás - jogi formula, a függő beszéd lehetőségei is könnyen rokonít- hatók. Az eredeti szöveg így szól: „Cseh-Szlovákország minden lakosát megilleti az a jog...“

Clementis angol nyelvű könyvéről szóló élcelődésében már csak azért sincs igaza a „filológusnak“, mert a Medzi nami a Maďarmi című kötet (melyre két jegyzet is utal, oldalszámmal!) azonos az angol nyelvű változattal. Aratónál a (két oldalon át feltüntetett) források között szerepel, nálam jegyzetként. Nem én tehetek róla, hogy az oldalszám (68) lemaradt, de az én nyakamba is lehet varrni. A „lehetett“ és a „lett“ körüli okoskodás renkívül erőltetett. Nem egyenes idézetről van szó, hanem szabad előadásmódról. A „bolo by bývalo“ szlovák és a „have been“ angol megfelelő szabad tolmácsolása a két megközelítés. Kár, hogy „bújócska“ lett belőle, a „filológus“ számára pedig „banánhéj“.

Sajátos az a módszer is, ahogy a Csehszlovákia gazdasági fejlődéséről szóló bekezdést kezeli. Bár a jegyzet egyértelműen az Arató-kötetet tünteti fel forrásként, Cs. G. több nekifutással bizonygatja a hasonlóságot. Arató mintegy hatvan oldalon át foglalkozik ezzel a témával, a Kőtábláink mindössze ötoldalnyi terjedelemben, nyolc jegyzettel, azaz forrásmegjelöléssel. Cs. G. kifogásai között találhatók olyanok is, melyek a gimnazista történelmi tankönyvekben is - evidenciák! Ilyen többek között az is, amikor számon kéri azt a szöveget, hogy „ezekre a fiatalokra a polgári demokrácia, valamint a marxizmus eszméi egyaránt hatottak“. Ez a „téma“ a vízcsapból csurog, hisz a környező államok közül egyedül Csehszlovákiában működött legálisan a kommunista párt.

2. A kisebbségi viszonyok és a politikai pártok tevékenysége című fejezetben (a Lenin, Šmeral, Plevza nevek előfordulása körül kedélyeskedik) nem akarja viszont tudomásul venni, hogy a megjelölt források (Szvatkó Pál és Darvas János) szó szerint értendők. Tartalmi egyezés miatt két mondatot tart gyanúsnak. Az egyik az önvédelmi harcot illeti, a másik a „negativista ellenzéket“, illetve az aktivistákat. Darvas János írja a Politikai életünk húsz éve című tanulmányá-