Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Csanda Gábor: A filológia alkonya (Fónod Zoltán: Kőtábláink)
A filológia alkonya gyűjteményes kiadásban látott napvilágot. Az alábbi példák, úgy vélem, nem csak szakmai körökben váltanak ki megütközést: 23 Varga Imre: A felvidéki magyarság a statisztika tükrében. In: A visszatért... 89-92. 24 Uo. 91. 25 Vö. Darvas János: Politikai életünk húsz éve. 59-61. Szvatkó Pál: A visszatért magyarok. 41. 26 Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt. In: A visszatért... 60. 48 Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. 116. 58 Balogh Edgár: Hét próba. 198. A kisebbségi szerepkörben c. tanulmányban a hatodik bekezdés egyik hivatkozása váltja ki az emberből az első (filológusi) csodálkozást; a szerző a saint-ger- maini szerződésből úgy idéz, hogy forrásként Baranyai Zoltánnak A kisebbségi jogok védelmének kézikönyve c., Berlinben 1925-ben megjelent kötetét tünteti fel - a lábjegyzet szerint annak is a 28-29. oldalát. A szerző itt (Fonod 1990, 23.o.) azt állítja, hogy „ez olyan jogszabályok elfogadását jelentette, melyek »az ország minden lakosának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét biztosítja«. A személyi szabadságjogok ezek szerint azokat is megillették, akiket az állampolgárság nem kötött az országhoz.“ Csodálkozást egyébként az is kiválthat az emberből, hogy az első mondatban a szerző választotta alany és a Baranyai-idézet végi állítmány nincs egyeztetve. Fellapozván az erről a témáról szóló, idestova tizennégy (14!) éve megjelent Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918-1975 c. művet, arra a megállapításra jutunk, hogy a mű szerzője, Arató Endre sem talált különb forrást ahhoz, hogy az említett szerződésből idézzen: ő is Baranyai Zoltán kötetére hivatkozik (Arató 39.o.), szintúgy a 28-29. oldalakra, kifejtvén, hogy „Csehszlovákia »az ország minden lakosának (...) teljes védelmét biztosítja«.“ Arató így folytatja: „Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ez a személyes szabadság nemcsak a csehszlovák állampolgárokra, hanem az ország minden lakosára egyaránt vonatkozott.“ Fonod pedig így: „A személyi szabadságjogok ezek szerint azokat is megillették, akiket az állampolgárság nem kötött az országhoz.“ Egyeztetés és egyezés kérdése tehát, mondhatná az ember. Bár ha igaz, hogy normális esetekben minden újabb császármetszéskor a korábbi, azaz az egyetlen ideális helyet nyitják ki - miért ne használhatná két szerző ugyanazt az egy forrást (ráadásul, ha oly ideálisnak tartja). Az meg, hogy az idézeteket követő mondatok is igencsak hasonlóak, lehet a véletlen műve is. A második rácsodálkozás előidézője szintén egy idézet; a szerző néhány bekezdéssel tovább (Fonod 1990, 26.o.) „Clementis szlovák kommunista politikust“ idézi (szabadon), kifejtve, hogy „úgy vélte, hogy a nagybirtokoknak a magyar parasztok közötti felosztása igazságosabb lett volna“. Forrásként Clementis angol nyelvű könyvét jelöli meg (The Czechoslovak - Magyar Relationship. London 1943). Mivel Arató Endre művében rendszer van, s a földreformot is ott említi, ahol tárgyalja, sok-sok bekezdést kell végigolvasni ahhoz, míg ezekre a sorokra
