Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Gömöri György: Egy szigetlakó jegyzeteiből
Gömöri György veszi/ az idomító fejét.“ Ezt persze angolból fordítom vissza, lehet, hogy csehül még jobban hangzik. S hadd mondjam el: külön örültem annak, hogy March beválogatta az antológiába Petri György Nagy Imréről írt versét, ami talán az egész gyűjtemény „legerősebb“ politikai verse. Ereje persze éppen nem-deklaráltságában, visszafogott pontosságában és fegyelmezett szenvedélyességében van. Fordításunk is sikerült, úgy látszik: a „Child of Europe“ előtt már kétszer megjelent, így pár éve a londoni Encounterban is. 2 Amiről az jut eszembe, hogy a Listener, az angol rádió lapja után most állítólag megszűnik az Encounter is. Ezt azért is sajnálnám, mert az angol kulturális-poli- tikai folyóiratok közül talán ez a lap volt a legnyitottabb az európai (és amerikai) kultúrára, az európai politikai problémákra. Dahrendorf írt bele és Kolakowski, emlékszem belőle egy hosszú George Urbán-interjúra Gyilasszal. De hát nem csak a volt szocialista országokban üres a kassza, Thatcher asszony alatt itt is megkeseredett az igényesebb folyóiratok élete. Ez nem jelenti azt, hogy nem indulnak újabbak is. A napokban került kezembe egy Storm nevű negyedéves folyóirat, ami „hídszerepet“ szeretne játszani Kelet és Nyugat között - más szóval a brit szigeten kevéssé ismert európai szerzőket óhajtja bemutatni. Az első szám jól tükrözi ezt az igényt: Bohumil Hrabal mellett van benne novella, illetve regényrészlet Bodor Adámtól és Nádas Pétertől, írás (és milyen érdekes!) a kelet-berlini Helga Schuberttól és a lengyel Hanna Kralltól. Ha ezt a színvonalat képes tartani, a Storm, noha nem lesz, mert nem lehet tömegolvasmány, jól megfelel feladatának, s reméljük, hosszabb életű lesz, mint más, egy-egy mecénás jóvoltából felbukkanó, majd hamarosan el is merülő kulturális lapocskák. A címmel ugyan kicsit bajban vagyok, mert az „vihart“ jelent- olyan vihart kavarna a lelkekben korunk közép-kelet-európai prózája? Vagy minden relatív, és a magyar, a cseh s a lengyel szerzők csak az angol társasági regények állóvizéhez képest jelentenek némi izgalmat? 3 A londoni „Institute of Contemporary Arts“ „Kelet-európai Fórum“ címszó alatt (még mindig kísért ez a Kelet-Európa!) magyar idényt rendez januártól márciusig. Ezen több jeles magyar író részvételét jelezték, Esterházytól Nádason át a határokon kívül élőkig (Grendel Lajos látogatása is esedékes.) Ezeken az esteken a szervezők nem a meghívott írók műveit akarják bemutatni, hanem kötetlen beszélgetést kívánnak folytatni velük pályájukról, és persze írásaikról. Elsőnek Konrád Györgyöt mutatták be, januárban. Konrád bemutatását megelőzte a Nemzetközi Pen Club jelenlegi elnökének fényképes írása, amit a Guardian című napilap közölt kulturális mellékletében. Konrád szövegét Joanna Lábon fordította (ő egyben a korábban említett Storm szerkesztője), és azt elég sokan olvasták - meg is telt szépen az ICA nem túl nagy előadóterme. Konráddal (mint az összes többi magyar íróval) a Londonban élő Aczél Richard beszélgetett. Bár nagyon régi ismerősök vagyunk Konráddal (még ötvenhat előttről), s bár
