Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Gál Sándor: Jelentés a folyónak (regény-részlet)
GÁL SÁNDOR JELENTÉS A FOLYÓNAK (regényrészlet) Sára levelet ír Ferkónak. Már este van, András és a kis Éva alusznak. A szüle a sámlin ülve bóbiskol. Sára rója a sorokat a féhér papíron. „... Holnap reggel hozzáfogok aratni. A Zsidófődön, amit tavaly osztottak, már megérett az árpa. Tegnap voltam kint Andrissal megnézni. A kaszát apámmal megkalapáltattam, valahogy majd csak elboldogulok. Andris is segít majd. megtanítom markot szedni. Az Évike egészséges, a szüle is, meg apámék, meg a tieid is. írj, ha tudsz és nagyon vigyázz magadra. A Sandri már őrmester, kapott valami medáliát is, de mostanában nem ír, nem tudjuk, mi van vele. A Köves koma is odaveszett, a múlt héten hozta a postás a hivatalos papírt. Jó, hogy megvettük a Jucit, amikor elmentél, ha nem volna, most nehezen boldogulnék. De így mindent felrakok a kocsira, a gyerekeket is, és tehetem a munkát, a szüle pedig itthon mindent rendben tart. írod, hogy küldjék szappant. Ha a Zsidófődben learattunk, küldök csomagot, abba majd teszek egy-két darabot. De csak mosószappanunk van, abból, amit még tavaly főztünk...“ Reggel pedig jó időben, még napkelte előtt befogta Sára az átlőtt fülű Juci lovat a kocsiba, Andrást maga mellé ültette az ülésdeszkára, a kis Évának pedig a szekér aljába készített helyet. A kaszát, a sarlót és a nagygereblyét a saroglyába tette. Az ennivalót, a vizeskorsót pedig az ülésdeszka alá.- Édesanyám, hajthatok? - kérdezte András, amikor az anyja is felült a szekérre.- Majd ha kiérünk a faluból. Na, gyia, Juci - szólt a lóra, és meghúzta a gyeplőt. Juci, az egykori katonaló, megmozdította átlőtt fülét, mintha jelezné, hogy ért ő a szóból, s lassan elindult. A mély porban alig-alig zökkentek a kerekek. Csak a por szállt Juci patái nyomán, de az is elült lustán, álmosan. Lassan elmaradoztak a házak, kiértek a köves országúira, amelyen a vasalt kerekek nagyokat döccentek.- Most már hajthatok?- Igen - mondta Sára a fiának, s odaadta neki a gyeplőt. András a két gyeplőszárat az ujjai közé vette, úgy ahogy Csekes sógortól látta, s az anyjához fordult.- Jól tartom?- Jól. Csak vigyázz, le ne rántson, ha vág a fejével.- Akkor egy kicsit megengedem.
