Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Szervát József: Strófák Ady Endrének; November, 1977; Szegény; Följegyzés (versek)
SZERVÁC JÓZSEF Strófák Ady Endrének Ady Endre, itt néha nincs kinek verset írni, és néha nincs minek. Számban a házaló alázat kékre fagyott dadogás. Ünnepet kinek jósolnék itt? Mint egy panoptikumban, itten együtt díszeleg fölbujtó, tettes, áldozat. Nyájasságuk, mint egy bélrenyheség. Őrzőjük csak e csend, mit nem sért munkadal, himnusz, fegyverropogás. E vigaszdíjas, nagy hodályban elmerészvényein kotlik egy országnyi csorda. Igazunk mivel úgyse lesz itt - jöjjön egy duk-duk könnygázbomba! Ady Endre, magát az égbe deportálták, én itt vagyok, jelentem, béke van most, a vörös csillag sose hullik, fennen ragyog - maga azt jobban látja ott. Jelentem, Csák Máté földjén isten lettünk, kenyér gyanánt hatalmunkat zabáljuk, jelentem, vörös proletárok építik itt a Pimodánt. (1978)
