Irodalmi Szemle, 1991
1991/4 - Farkas Veronika: Képek, szobrok és más kalandok (tanulmány)
Farkas Veronika A férfi és a nő időtlen, örök egymásrautaltságának motívumát leggyakrabban fából vagy márványból komponálja meg. Az emberpár összefonódó, kompakt motívumából csak a legjellegzetesebb mozdulatot vagy gesztust ábrázolja. Figuráit stilizálja. Tiszteli az anyagot, a matériát. Hagyja élni a fát és a márványt mint egészet, és csak kis felületekben vési, csiszolja, faragja. Művei nyugalmat árasztanak, a kiegyensúlyozottság, az állandóság érzetét keltik (Kettős torzó, Kompozíció, fa). Kísérletező kedvéről objektjei (DK 26 000), emléktáblái (Kötődések, fa, papír, 1986) tanúskodnak. Ezeknél a műveknél a fa tömbszerűsége, formája fontos a számára - újságpapírral ragasztja le, színezi és írásos üzenetekkel látja el. A XX. század végi emléktábláknak nevezhetnénk ezeket az alkotásokat. Mag Gyula Nyári emlék, Közeledés (bronz, márvány, 1989) című kompozícióit a kör és az átlók viszonyrendszerére építi. A Nyári emléknél a kör zárt, s belőle kissé jobbra két figura szinte egymást takaró motívuma, és lefelé, a talapzatra egy nemtelen arc nyúlik ki. Az összetartozás, az egymás megtalálásának szimbólumát fogalmazza meg. A Közeledés c. művén a kört felülről megnyitja. A nyílás ékébe komponálja a férfi és a nő alakját. A két figura elhelyezése folytatja a kör felső vonalát. A kiegyensúlyozott kompozíció az együttlét nyugalmát sugallja. Ezt hivatott alátámasztani a szobor színezete is. A magasfényűre csiszolt felület és a korrózió kéksége izgalmas játékot ad műveinek. Mézes Árpád szobrász-restaurátor az egyik legfiatalabb kiállító. Két vizsgamunkája (Barokk madonnatorzó, 1987; A népdal jelképe, fehér márvány, 1989) látható a kiállításon. Mint restaurátor ahhoz a szemlélethez kapcsolódik, amely hirdeti, hogy a műtárgy eredeti állapotát kell konzerválni, rekonstruálni - esetleg hozzámodellezni a pontosan ismert rész alapján a hiányzót -, hogy a műtárgy a lehető legeredetibb maradjon. Önálló fa és márvány szobrain absztrahálja a formát. Mély tisztelettel nyúl az anyaság témájához, szinte a gótikus madonnák kecses formái idéződnek fel művei láttán. GRAFIKA A tárlaton nyolc grafikus negyvenkét műve szerepel. Természetesen vannak a kiállítók között olyanok is, akik két diszciplínában is képviseltetik magukat. A grafikusok közötti szemléleti megoszlások nem annyira a generációs különbségekből, mint inkább a különböző technikák alkalmazásából fakadnak. Hiszen a kiállításon majdnem az összes grafikai eljárás képviselve van, linómetszet, rézmetszet, litográfia, színezett mélynyomású metszetek és a mezzotinto alkalmazásával a finom, érzékletes felületű lapok és a szabadkézi rajz is. Mondanivalójuk sokrétű. A témaválasztás a monda és a rege világától korunk individuumának erkölcsi hitvallásáig terjed. Elvétve megjelennek az irodalmi alkotások illusztrációi is. Nagy József legújabb művein a konkrét, ábrázoló motívumok elmaradnak, vagy csak sejtetődnek. Ilyenek az utóbbi két évben született rajzai, mint a Vakok országa I. II., a Polip, sőt ebben a szellemben született az 1986-ban készült Fekete láng c. kompozíció is. Jelrendszerén, a pontozott felületek finoman árnyalt valőrjein keresztül - amelyekben helyenként megjelennek - egy-egy fekete folt érzékelteti a tapintás által érzékelt világot. Ezért is hat néhány műve úgy, mintha soha meg nem szőtt gobelinek szemeit rakná a rajzlapra.
