Irodalmi Szemle, 1991

1991/4 - Farkas Veronika: Képek, szobrok és más kalandok (tanulmány)

Farkas Veronika

se a figyelmet. Szkukálek ugyanis dialógusra törekszik a nézővel. Figyelmezteti a nézőt: ilyen is vagy, vagy lehetsz. Illuzionizmusa szürreális formavilággal keveredve jelentkezik. Bravúros rajzoló. Megrajzolt gondolataiból, karakterrajzaiból néhány lap látható a kiállításon.

Fodor Katalin művészetében a választott képzőművészeti műfajok, a festészet és a grafika kiegészítik egymást. Festészetében az öröm - amelynek egyik forrása a játék, a másik a férfi és a nő kapcsolata a szerelem kifejezése kapja a fő hangsúlyt. Grafikai lapjai másik énjét vetítik elénk, ahol az önmaga és az emberi nem „állandóságainak“ képzőművészeti megfogalmazására törekszik. A nyitott tenyér a köszöntés, az üdvözlés jele, de hordozója a stigmának is, amely a felkent, a kiválasztott, a talentumokkal megáldott ember, a művész nem könnyű életére utal. Mély emberség, szeretet hatja át műveit. (Napon, tus, tempera, 1988; Hárman, tus, tempera, 1987; Rossz kiskutya, tus, tempera, 1988; Hármas expozíció, hidegtű, mezzotinto, 1986; Cicoma, hidegtű, mezzotinto, 1986)

Németh Ilona tipográfus a kiállító művészek legfiatalabbika. 1987 második felétől fest. Nagyméretű, kartonra festett temperái sajátos, poetizált világképet jeleznek. (A hegyek anyja, 1988; Torzó, 1987; Dúdor 1988; Emlék 1988) A művész által fontosnak érzett személyek, tárgyak, helyek fetisizálása által teremti meg individuális mitológiáját. A kiválasztott motívumok személyes létére: élettörténetére, élményeire, világképére utalnak. A motívum a poetizált mikrokozmosz részeként kerül bemutatásra, amelyben mindennek személyéhez fűződő jelentősége van. Mindezt dokumentálta első önálló kiállításának anyaga is (Pozsony, Cyprián Majerník Galéria, 1990. aug.), sőt az e seregszemlére készített Őszi lég

c. objektje is.

SZOBRÁSZAT

A kiállítás nyolc szobrász harmincegy körplasztikáját és huszonnégy reliefjét mutatja be. A szoboranyag prezenciójában különálló egységet képez Löffler Béla „In memoriam“ című, hét kisplasztikából és egy autoportréból álló sorozata. A generációs megosztottság itt is szemléleti, formai és stiláris különbségekben nyilvánul meg. A kompozíciók fából, fémből (ólom, cin, bronz), kerámiából, kőből, márványból, gipszből készültek.

Löffler Béla kiállított kisplasztikái művészi érdeklődésének majdnem minden területét érintik. A női szépség, a nemes formák jól érvényesülnek a cin és az ólom anyagában. (Eurydice, Antigoné, Anya gyermekével). A nemi és faji megkülönböztetés nélküli együvétartozás gondolata végighúzódik egész pályafutásán. Az egymásba kapaszkodó embertömeg erejét, egymásrautaltságát dokumentálja az Összetartozás című, angol cinből kiöntött szobor. Az Arpádházi királyok c. kompozíció eredetijét Löffler elefántcsontból formázta meg, a középkori ötvösművészet formai megoldását alkalmazva. Az egymásra épülő arcmások az elefántcsontban is megtartották emblematikus jellegüket.

Nagy János kollekciója körszobrokat, egy büsztöt (Kodály, 1982) és plakettjeinek sorát (1963-1978) mutatja be. Szépség, harmónia, szerelem, bánat, öröm, küzdelem a külső természeti erőkkel, az emberi akarat, a teremtés, az újra és újrakezdés ereje, a hovatartozás, kulturális gyökereinek felkutatása motiválják művészetét. A választ, a megfogalmazási lehetőségeket ezekre az örök emberi