Irodalmi Szemle, 1991
1991/4 - Grendel Lajos: Einstein harangjai (regényrészlet)
Grendel Lajos tanom, mindig megtöltve és kibiztosítva. Az óncsengő arra szolgál, hogy ha valamilyen kívánságom van, csöngetek vele, s akkor ő átjön az irodámba a szomszéd szobából, és teljesíti a kívánságomat. Megkérdeztem tőle, nem volna-e egyszerűbb, ha csak átkiáltok, hogy Bözsi. Tudatlanságom fölött Bözsi szívélyesen mosolygott.- Ez itt így szokás - mondta. - A cseljabinszki elvtársak is így csinálják. Délután két említésre méltó eseményben részesültem. Először is felkeresett egy faunképű tudományos dolgozó, aki már Péter cárnak szólított, az ő fedőneve pedig Vespasianus volt. Arra kért, olvassam el és hitelesítsem huszonkét oldalas dolgozatát, amely A munkaerkölcs változásai és az alkoholizmus visszaszorulása a fejlett szocializmus építésének első időszakában hangzatos címet viselte. Eszme- futtatásának minden részletére nem emlékszem már, arra azonban igen, hogy az égetett szeszek árának drasztikus emelését javasolta, valamint a botbüntetést és a matriarchátus ideiglenes bevezetését arra az esetre, ha a munkahelyi italozás mértékét nem sikerülne a napi három sör és a fél liter bor kritikus szintje alá szorítani. Következtetéseit és javaslatait kissé szigorúnak találtam, mire Vespasianus bizalmasan meggyónta, hogy eredetileg a rendkívüli állapot bevezetését szorgalmazta, ám Svátozár Ember akadémikus, aki kissé öreg már és beteg is, éppen ezért módfelett engedékenynek mutatkozik olykor, inkább amellett kardoskodott, hogy vagy fiatal anyákból szervezzenek kocsmákat romboló különítményeket, vagy az ideológiai ráhatás módszerét alkalmazzák: rendkívüli és nyilvános pártgyűlések sorozata folyamán lépjenek fel az alkoholizmus még itt-ott meglévő jelensége ellen. Mi az én véleményem, kérdezte. A másik említésre méltó eseményre közvetlenül a munkaidőm lejárta előtt került sor. Egy küldöttség keresett föl, amelyet Microfil, a személyzeti főnök vezetett, s két osztályvezető, bizonyos Laokoón és Kropotkin, valamint egy Szapphó névre hallgató varrónő alkotott. A befőttesüvegeket rejtő szekrény előtt sorakoztak fel, én pedig a földgömb mellé álltam úgy, hogy bal kezem mutatóujja éppen csak megérintse a földgömb kupolájának csúcsát. Zavartságukból és elfogódottságukból azt a helyes következtetést vontam le, hogy alighanem valami ünnepélyes bejelentésre készülnek. Sejtelmeim beigazolódtak. Szóvivőjük, Microfil, amint az a nagykönyvben meg van írva, előbb két lépést tett előre, majd egyet hátra. Aztán közölte velem az intézet, pártalapszervezete vezetőségének határozatát. A határozat úgy szólt, hogy a jövő heti tisztújító ülésükön engem javasolnak a párt alapszervezete elnöki funkciójába. Egyhangúlag döntöttek így, tehát nincs jogom se szabadkozni, se más elfoglaltságaimra hivatkozni. A közösség akarata megfellebbezhetetlen.- Na de elvtársak - nyöszörögtem. - Az életkorom... Különben is, még csak néhány órája vagyok közöttetek.- A fiatalság nálunk jó ajánlólevél - nyugtatott meg a Szapphó nevű varrónő.- így van - helyeselt neki Microfil is.- Köszönöm a bizalmat - mondtam. Mindnyájan kezet ráztak velem.
