Irodalmi Szemle, 1991
1991/4 - Z. Németh István: Dióhéj balett (elbeszélés)
Z. Németh István hirtelen belém hasít valami. A felismerés? A gyanú? Vagy csak az őrület első jeleit észlelem magamon?- Úristen! Vera nem tudja mire vélni a dolgot.- Úristen!!!- Na, mi van, Lacikám? Tudtommal nem vagy vallásos! Vagy én mondtam valami rosszat?- Piros ing volt rajta!!! Hozzám bújik és csókot lehel az orromra.- Kicsodán volt piros ing? Kiveszi a kezemből a piros gombot, majd visszaadja. Erősen koncentrál.-Ja, ezen a krapekon? Az most marha divatos... Fehér nadrággal, miért ne? De nem azért jöttem, hogy a divatról beszélgessünk. Meghívhatnál valahová kávéra. Mesélek neked erről a Picurról, csuda édes muksó, tudod, akinél a buli lesz. Hiányoztál ez alatt az egy hét alatt. Nem is mondtad, hogy üdülni mész! Na, mért nem figyelsz rám???- Hát nem érted?!? - rázom meg, aztán mást gondolok. - De nem is baj. Meghívlak valahova egy kávéra, az nekem is jót fog tenni. És nekem is van mondanivalóm! Szerencsére nem messze a házunktól van egy kávéház, nem kell sokat gyalogolnunk, az eső is elállt időközben. Persze egy autó majdnem elüt, mert egyre Jenő piros ingje és a talált gomb közti összefüggés jár az eszemben. Jenő barátom nagy nőcsábász, amellett nőtlen, meg jól is keres. De mindez még nem bizonyíték arra, hogy összeszűrte a levet Roxánával. Különben is Roxána nem olyan típus, aki meggondolatlanul... Ennyire azért nem hasonlítunk! Igen, semmi kétség: féltékeny vagyok. Legalább ezt sikerült tisztázni. Ha mást nem is. Csak szépen sorjában. Először Verával közlöm tapintatosan, hogy ezután a barátság fogalmánál maradunk majd, s azt se fogjuk túl szaporán gyakorolni. Aztán Roxána kerül sorra, akinek megmondom őszintén, hogy... Mit is? Meg van rendelve a két kávé. Vera tapintatosan hallgat, úgy ül itt velem szemben, mint egy nyuszi. Tudja, hogy Roxána most is sokat jelent nekem. így hát vár, sőt megpróbálja maga felé billenteni a mérleget. Csakhogy az én mérlegemen súlyosabb súlyok vannak, mint képzelné! Most lecsaphatnék rá, hogy hova tűnt akkor meztelenül, miféle idétlen játékának ittam én meg a levét?! Azt is megkérdezhetném, miért keres folyton a lakásomon... Talán összebarátkozott Roxánával? Alig hinném. Hagyjál békén! - igen, ezt kell vele közölnöm, de tapintatosan, ahogy az egy nőt megillet, még ha buta is és szeret romantikus környezetben szerelmeskedni.- Az lesz a legjobb, ha békén hagysz! Ez az! Elhangzott! Csak éppen Vera szájából... Szerencsére jött a pincér a két kávéval, így visszatartottam magam, hogy ne ordítsak. Mihelyt azonban elment, nekiestem.- Hogyhogy békén hagylak? De hiszen te jöttél utánam! Azt mondtad, hiányoztam a múlt héten! Vera, én...
