Irodalmi Szemle, 1991

1991/4 - Walter Ciszek: Oroszországban Istennel I. (Lőrincz Kató fordítása)

Walter Ciszek személy, hogy a hónapokig tartó permi kihallgatások után most Moszkvába hoz­tak. Hiába törtem a fejem, az okára képtelen voltam rájönni. Újból és újból fel­elevenedtek bennem a permi kihallgatások emlékei. Már a fejem is megfájdult, amikor végre az isteni gondviselés tudatába kapaszkodva megnyugodtam, és vég­re sikerült elaludnom. A következő nap reggel fél hatkor kezdődött. Megszólalt a csengő, utána nyomban az őr kinyitotta az ajtót és berivallt: Felkelni! Az ajtók nyikorgása és a kulcs zörgése elárulta, hogy minden cellába benyitott. Ezt követően egyenként vécére vezetett bennünket. Utána a cellánkban vártuk a reggelit. A toronyóra elütötte a hetet, de a reggelinek még nyoma sem volt. Később megszoktam, hogy napirendünk többi pontjához hasonlóan ez sem stabil. Minél később kaptuk a reggelit, annál rövidebb ideig kellett várnunk az ebédre. Napok egész sora telt el különösebb esemény nélkül. Az egyhangúan folyó na­pok nyomasztó várakozása után egy éjjel az ajtózár kattanására ébredtem. Azt hiszem, hogy az ébresztésnek ez a módja a foglyokra gyakorolt lélektani hatás részét képezte, mert ha így ébred az ember, önkéntelenül védekező helyzetbe kényszerül. Az őrök ugyanis vászontalpú lábbelit viseltek, s a folyosón zajtalanul jártak. A zaj, amely ébreszt: éles kattanás. Ettől az ébredő hirtelen feszült lesz, és zavarba esik. Az őr most is feltette a szokásos három kérdést - nevem, születési adataim, mi a vád ellenem —, és hozzátette: „Készüljön fel!“ Gyorsan felöltöztem, közben lélekben igyekeztem felkészülni mindenre, ami várhat rám. Az őr kivezetett a cellámból, s míg az ajtót becsukta, kezemet hátul összekulcsolva, arccal a fal felé kellett fordulnom. A folyosón még több ajtó előtt kellett így megállnom, míg a többieket is kivezette a cellákból. Hosszú folyosókon és több emeleten vezettek végig, míg elérkeztünk a felvé­teli iroda melletti helyiségbe. Egy középkorú, NKVD-egyenruhás, merev, fáradt tekintetű férfi vezette a kihallgatást. Felszólított, hogy üljek le. Leültem, de mint minden kihallgatás elején, a testem megfeszült, a tenyerem pedig izzadni kez­dett. A férfi megjelenéséből és a szoba berendezéséből arra következtettem, hogy tapasztalt, munkájához értő, magas beosztású személlyel állok szemben. A kihallgatás során végig halkan és tárgyilagosan beszélt. Kezdetben úgy tűnt, mintha egy személyzetis tárgyalna egy állást keresővel. Az adataim ellenőrzése után futólag megjegyezte, részletesen ismeri az előző kihallgatásaim anyagát, és nála vannak az ügyemben folytatott vizsgálatok eredményei is. Őszintén meg­mondta, hogy mindent tud rólam, ami az ügyemben fontos lehet, ezért a kihallga­tás simán megy majd, ha egyszerűen az igazat mondom. „Tudom magáról, hogy igazi neve Walter Ciszek, albertini jezsuita pap, 1904. november 4-én született Amerikában, és folytathatnám tovább, de ne fecséreljük az időt.“ Ezzel tudomá­somra hozta, hogy nem tart azonosnak Lipynszkivel, akinek a nevén a börtön­nyilvántartásban szerepelek. A továbbiakban pontosított néhány adatot, s én igyekeztem igennel vagy nemmel válaszolni, s nem bocsátkozni részletekbe. O nem is kényszerített erre. Pirkadt. mire a kihallgatásom véget ért. Búcsúzóul megjegyezte, a cellámban gondolkozzak el mindazon, amit most feljegyzett, majd hozzátette: rövidesen újból elővezetnek, így lehetőségem lesz a néhol még hézagos adatok kiegészítésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom