Irodalmi Szemle, 1991

1991/4 - Zeman László: Szempontok Márai Sándor prózájának stílusvizsgálatához

Szempontok Márai Sándor prózájának stílusvizsgálatához

ennek fő tényezője az alakkal a szövegben a legkiterjedtebben társuló átképze- léses beszédmód valamennyi formájában:

„A vekker ketyegett az éjjeli szekrényen. Hét óra volt; már várták. “ (6; szabad függő beszéd, a rámutatás jellege szerint)

„néhány lépést tett a szobában. Nyolc előtt nem jön haza a nénje.“ (7; sz. f. b.)

„Kérdés, gondolta, hogy pénz egyáltalán segíthet-e itt? Talán vannak dolgok, ahol a pénz..." (8; sz. f. b., a kitett kérdőjel a szöveg ismétlődő sajátsága, tehát nem feltétlenül releváns; rámutatás, a bizonytalanság és lehetőség mint modá- lis értékelés)

„A vers arról szólt, hogy egy kutya fekszik a napon. Mikor írta ezt? Nem emlékezett.“ (8; sz. f. b., kérdés)

„Ez oly jelentéktelen kérdés volt e pillanatban, s oly keveset számított, hogy nem is beszéltek róla. Hat hét múlva be kell öltözniök, s önkéntes stráffal, vagy anélkül, még ha el is húzták a kiképzést, augusztus végére künn vannak. “ (9-10; sz. f. b., időjelölés, a modalitás jellege; a szövegösszefüggésben Ábel alakjához rendeljük)

„A kettős lapok nem különböztek semmiben a csomag kártyáitól. A csaló óvatosan dolgozott, lehet, hogy már hónapok óta játszanak a kártyákkal, mindenesetre hibátlanok. “ (12; sz. f. b., a modális értékelés jellege, időjelölés, áttérés jelen idejű állítmányra, szólásszerű tárgyi értékelés - mindenesetre...)

,,A műtőszéket itt a szobában Etelka horgolt kendővel takarta le" (14; sz. f. b., rámutatás a nyelven kívülire, vö. Doležel 1960, 80-82, 1973, 28-30)

A szemelvények érzékeltetik, hogy Ábel „belső perspektívája“ (az „írás“ motívumával együtt) a regény elején megfelelő nyomatékot nyer. A szabad függő beszéden kívül gyakori megoldása az egyezményes központozást elhagyó jelöletlen egyenes beszéd; igenévi fogalmazásban: „Átmenet nélkül úgy rémlett neki, mintha szörnyű álomból ébredt volna, most-mindjárt rendben lesz minden, csak fel kell ébredni egészen, kilépni az életbe s nyájas modorral vinni valamire. Kínosan vigyorgott.“ (6); 1. személyű igealakkal, többsoros belső monológgá bővülve: „Ha nem lennék ilyen gyáva, gondolta... Ez talán gyalázatos tőlem..." (12; az idézőjel mindenütt saját jelzésünk). Az alak perszonális jellegű részvétele a regényben ismételten visszatér: „Bizonyos volt, hogy Lajosnak megint eljárt a szája." (39; sz. f. b., a tény fennállását valószínűsítő modális jelleg, a beszélt nyelvre jellemző szólásmód): „Talán meg kellene kérnem, gondolta, hogy oltsa el a lámpát. Sötétben könnyebb." (42; j. e. b.); „Mi volt ez? Miért írta le? Mi az, hogy az ember tollat vesz a kezébe s..." (46; sz. f. b.); „Mit csináltatok velem?" (49; j. e. b., olvasmányidézet). A téma kibontakoztatásában Tibor alakját is Ábel élményén keresztül ismerjük meg (55. 1. és kk.)- „Ő szép, kiáltotta félhan-