Irodalmi Szemle, 1991
1991/4 - Kmeczkó Mihály: Jelentés a művészeti tanács üléséről(versek)
Kmeczkó Mihály Futótűzként terjedt az asztalok sáncai közt, a székek lövészárkaiban a fülledt együttérzés, a savanykás kiábrándultság és az egyre sűrűsödő káröröm dagadó moraja, visszanyelt, keserű röheje, időtlenedő torz vigyora. Néhányan legszívesebben levetették volna a bőrük, annyira kényelmetlenné vált mutatkozni is benne. Alul-felül nyálas tocsogás, szutykos lucsogás - hömpölygött a forróság a torkok, a combok dunányi medrében. A meztelen, nagy fehér idő feltápászkodott a délelőtt üde szőnyegéről, s» hanyagul elnyúlt a délután pamlagán. Az ablaküvegen végeláthatatlanul, egyenletes ritmusban folydogáltak- nem tudni: boldogan-e vagy boldogtalanul - a természet tiszta, áttetsző, érthető mondatai. Idebent- e téren és időn túli világban - zavartalanul folytatódott
