Irodalmi Szemle, 1991

1991/3 - Hizsnyan Géza: Halva született poénok (színikritika)

Halva született poénok sének lehetetlenségét kifejezni. A töb­bi figura a rendező számára szinte tel­jesen elveszett, a teljesen felbomlott dramaturgiai szövetben sem ő, sem a színészek nem találták meg az alako­kat összekötő szálakat, a közöttük fön­nálló viszonyok feltárásnak vezérfona­lát. Játékuk így sokszor önálló betét­ként hatott az előadáson belül. A hely­zetet leginkább Kövesdi Szabó Máriá­nak sikerült áthidalnia. A színésznő el­lenállt a primadonna - kitartott szerető szerepklisék csábításának, Zsókája így kissé szürkének tűnik, de használható alakja lehetne egy átgondolt, valami­ről szóló előadásnak. Krausz Mihályi Máriáról csak a színháztörténetből tu­dom, hogy valaha játszott a Matesz társulatában. Egyszerű, tiszta eszkö­zökkel megformált Moórnéja azt az ér­zést keltette bennem, hogy a Thália Színháznak ma is szüksége lenne rá. A kezdő Tóth Tibor és Tóth Éva ren­dezői segédlet nélkül tétován téblábol- tak szerepükben. Az adott helyzetben ez nem róható föl nekik. Érsek György orvosáról már megírtam: nem tudom, miért kell ütődöttnek mutatni ezt a pártkórházi doktort. Ha már a darab­ból nem derül ki, mi keresnivalója van a színen, legalább a művészi jó ízlés visszafoghatta volna a színész disszo­náns túlzásait. A rendező helyzetét nem könnyítette meg a díszlettervező Platzner Tibor sem. Meglehetősen szűkös és közhelyes játékterét a rende­zői és színészi fantázia nem tudta kitöl­teni. Frissen önállósult színházunk el­ső bemutatójának legfontosabb tanul­sága is közhely lehet csupán: körülte­kintő darabválasztás és aprólékos dra­maturgiai munka nélkül a társulat min­den igyekezete sem lehet elég a siker­hez! Hizsnyan Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom