Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Archleb Gály Tamara: Az alternatív művészet alternatíváiról
Archleb Gály Tamara sírjának ünnepélyes megkoszorúzása volt az érsekújvári temetőben. A szertartás fő szervezője, Mészáros Ottó elmesélte, hogyan talált rá Tsúszó Sándor elveszettnek hitt sírjára (aknakeresővel, mivel a költő, élete vége felé állítólag üldözési mániában szenvedett, minek okából állandóan robbanóanyagot hordott magánál...). A másik „megemlékező“ szöveget Szomba- thy Bálint tartotta: elszavalta a költő olasz nyelven írt verseit, melyekre állítólag egy olaszországi archívumban talált rá. Végezetül a sírt rituálisan megöntözték pálinkával, hogy megköny- nyítsék a halott másvilági létét. A Lappangó tendenciák kiállításról Az érsekújvári állomás melletti galéria vonzónak éppen nem mondható kiállítótermében 19 képzőművész mutatta be műveit. Voltak köztük olyanok is, akik személyesen nem vettek részt a fesztiválon. így pl. a magyarországi Mauer Dóra Hommage á Monet címmel egyik legújabb képsorozatából választott. Vizuális költészettel többen jelentkeztek: a pesti Tóth Gábor (grafikai lapok); Pétőcz András (mint az előző művész, ő is szövegtöredékekkel dolgozott; Részletek a Halotti Beszédből c. munkáin különféle kinagyított és sűrített írástöredékeket rajzolt formákkal-vonalakkal vegyítette); a brünni Jiŕí Valoch (szavak és vonalak szimbiózisa bizonyos állapotok, helyzetek nyelvi, ill. vizuális, érzéki kifejezésére); Székely Ákos Szombathelyről (fekete-fehér fotói nemcsak az írott szóval, hanem - a kották grafikai kvalitásait felhasználva - a zenével is ösz- szefüggtek). Krausz Tivadar posztmodern szöveget mutatott be. A komputer-művészetet egyrészt annak sokéves hazai művelője, a pozsonyi Jozef Jankovič (számítógépes grafikák), másrészt a párizsi Papp Tibor mutatta be (színes fénykép számítógépes feldolgozása Hommage á Adriano Spatola címmel). A prágai Miroslav Kiivar az utóbbi két évből származó színes szerigrafiáit mutatta be (Két bolygó stb.). Vlado Kordoš az idén sajnos csak a tavalyi Messer- schmidt-féle performenszéről készített fényképeivel (grimaszoló önarcképek) vett részt a fesztiválon. Szombathy Bálint fekete-fehér Art-bélyegív ciklusa a Cavellini-szerű önimádó, önmitizáló, önreklámozó attitűdre alapult, de ironikus hangvétellel. A pozsonyi Dežo Tóth kiöltött nyelvű férfiportréján a nyelvet latin szavakkal teleírt szalag kötötte gúzsba, mint többértelmű szimbólum. Ľubo Stacho legfrisebb fényképsorozatából, melyben két ütköző ideológiai világ dicsőítő jelképeit szembesíti, Két szituáció című fényképpárosával szerepelt. Vlado Popovič pozsonyi festő a rá jellemző sárga-fehér-szürke színvilágban latexszal festett nagyméretű képét állította ki. Az utóbbi években elsősorban a civilizációs problémák, az emberek közti kapcsolatok, ökológiai kérdések érdeklik. Michal Kern - aki évekig konceptuális művészettel, s az ahhoz kapcsolódó fényképezéssel foglalkozott - ugyancsak „természet- védő“, nagyméretű fényképpel, s az utóbbi időben az azt gyakran kiegészítő megfelelő objektummal (ezúttal egy vízzel töltött kőtállal) vett részt a bemutatón. S végül: a legöregebb szlovákiai konceptualista, a pozsonyi Július Kol- ler a jóval fiatalabb, neokonceptualista Rónai Péterrel újonnan alakított Nová
