Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Archleb Gály Tamara: Az alternatív művészet alternatíváiról
Az alternatív művészet alternatíváiról A nagyszerű budapesti performer, Szkárosi Endre sajátos, kicsiszolt stílusban, három videokészülék egyidejű közvetítése kíséretében mágikus akusztikus költészetet adott elő. A pesti Bernáth(y) Sándor Lélekvándorlás című produkciója ugyancsak a titokzatosságra épített, bár exkluzívabb formában. A térben diagonálisan kifeszített szalagot speciális foszforesz- káló festékkel vonta be, s a „vonalakat“ piros, kék, zöld villanyégővel világította meg. Egy addig láthatatlan fonalat szimbolikusan úgy tett láthatóvá, hogy spray-vel spriccelte át. A jugoszláviai Jaroslav Supek - aki egyébként vizuális költészettel foglalkozik - a város főterének kövezetére az Élő bélyeg című akció keretében hatalmas bélyeget festett, mely különböző egyéni reakciókat volt hivatott előidézni a nézőkben (ám nem nagyon idézett elő...). A Balvan nevű pozsonyi kísérleti tánccsoport eddigi kísérletezéseit fejlesztette tovább. A Living theater-hez hasonlóan a közönség aktív bevonására, illetve a szereplő és néző közti kölcsönös kapcsolat kialakítására törekszenek - improvizáció segítségével. A pincehelyiség hosszú asztalain előadott „táncuk“ - mely elsősorban az egyéni mimikán és gesztuskészleten alapult - ismét a rájuk jellemző dep- resszív légkört sugározta, mint a századvég általánosan megnyilvánuló atmoszféráját, a humanitás-elidegene- dettség, erotika-morbiditás, nyíltságtitokzatosság, elegancia-durvaság gyakran elütő, ellentétes jegyeit egyesítve magába. Milan Adamčiak Transmusic comp. együttesének előadását (hajnali fél négykor), bevallom, már nem hallgattam végig, azért sem, mert már sokszor hallottam. A nemegyszer improvizált hangszereiken játszott kísérleti zenéjükkel azonban egyre több alkalmunk van megismerkedni. A szentendrei Lois Viktor (Lois Balast and Co.) saját szerkesztésű, Tinguely szoborgépeire emlékeztető - de nem értelmetlen -, színes, forgó-mozgó hangszereken zenélt normális emberi fül számára elviselhetetlen hangerővel (ráadásul késő éjjel), minek következtében -a szép látvány és érdekes zene ellenére - a hallgatók többsége elmenekült... A fesztivál utolsó napján a jugoszláv Slvako Matkovič „a vízzel teli szájjal beszélni akaró művészek emlékére“ vízzel teli szájjal jobb nyelven próbálta kiejteni: „poézis“. A már hagyományos Omoroca-díjat (mely nevét egy szép fiatal holland művésznőről kapta) az idén a jugoszláviai Szombathy Bálint készítette, s a magyarországi Bíró József nyerte. Az utolsó akció Tsúszó Sándor fiktív
