Irodalmi Szemle, 1991

1991/3 - Dippold Pál: Schwarzenegger el volt utazva (dokumentumeposz)

Schwarzenegger el volt utazva Pamf lettem árva leány Rőt Haját kacagányozós Maszka bálokból Méta Fizikailag kurvára tudom Az öreg hölgy az öreg úrral elszállt egyfajta ég Táj felé tűz parázs hamu Utánuk Szívem nem harangvirág csend csillog deres határ kint bent ez ősz télelő Eőhang: baszottul sajnálom magam, legyen nekem Nehéz a föld. (mestermunkási 2. számú rétegváltozat) 15. Schwarzenegger fonetikus Konfiteor Deo omnipoténti, beate Marie szemper virgini, beato Mikhaeli ar- khángelo, beato Joanni Baptiszte, szanktisz aposztolisz Petro ét Paulo, omnibusz Szánktisz et tibi, Páter, kvia pekkávi nimisz, kogitacióne, verbo et opere: mea kulpa, mea kulpa, mea makszima kulpa. - Ideo prékor beatam Mariam szemper virginem beátum Mikhaelem arkhángelum, beátum Joannem Baptisztam, szank- tosz aposztolosz, Pétrum et Paulum, omnesz Szanktosz et te Páter, oráre pro me ad Dominum Deum nosztrum. III. AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG HATSZÁZ PERC 1. Schwarzenegger igazi biuesista, Nickelsdorf határában Ki madaraknak Schwarzenegger mondd: Igen tartoztok teremtőnek, én húgim, madarak. És tartoztok mindenkoron ütet dicsérni a szabadságért, kit vallotok mindenütt repülést, kettős ruháért avagy háromozotért, Noénak bárkájában te­remtőtől timagatoknak megtartásáért, égnek életi nektek adásáért. Ti nem vet­tek, sem arattok, és teremtő titeket éltet, és ad folyófizet és kútforrásokat inno­tok, fészekre hegyet és halmot. És most sem fonni nem tudtok, sem szőni, de maga ad tinektek és ti fiaitoknak kellemetes öltözést. Azért óggyátok maga­tokat én húgim, madaracskák, hogy ne legyetek hálátlanok, de mindenkoron kellemetest dicsérjétek teremtőt. Schwarzenegger beszédire mend az madarak kezdték megnyitni orrokat, kiter­jeszteni szárnyokat, kinyújtani nyakokat, és tisztes fejeket lehatják földiglen. És ő éneklésével és mivelkedésekvel mutaták, hogy a beszéden, kiket Schwarze­negger mondott nekik, sok képpen örvendeznek. 2. Schwarzenegger autójába Abdánál berepül egy lepke Az a törekvésem - és ezt nagyon megtanultam a határ túloldalán -, hogy nem szabad szabadnak lenni. Nagyon nehéz. Ebben a világban sok a szabad, sok az útvesztő, majdnem teljes a kilátástalanság. Mégis ott kell lenni a reménynek, hogy minden megváltozik. Ezt kell tükrözni. Én ezt úgy nevezem, szomorú bol­dogság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom