Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Koncsol László: Sermo supra sepulchrum (vers)
s chomuú a barna deszkán vogymuk amint fúj pur az aranyon láttyátok mik vogymuk nincs pur feleim semmi pur sincs láttyátuk mindent megkötött az ézös a teste-nincs mennyi de mennyi fény a milosztben s hány sugárzó halmaz milosztben a szél tar fák sóhaj fütty a messze kék koszorú terümtevé elevé tisztán tisztára mosva miü isemüküt a sárga martilapu egyéb a kendő Adámut jelek a hó a hó és odutta vola néki vagy a kő a szárnyas gizgaz paradisumut vagy ez a lepke a zajló tó a sirály házoá vadsetét mit tesz heon tilutoá bennem majd ki tudja üűt vulkán-robajban mit mivé igy fa hogyan gyimilcsétűl miként a kőből angyalzár istenem ki tudja isa ki nopun ez a fűszál emdül oz dermedten csikordul gyimilstüűl miként lesz hálálnék elevenné s szakad a puha fény haláláal holsz a szél miként engede gomolyag csak lüktet majd benne ürdüng mint forró pulzus tovább igen fényt engede ürdüng intetüinek na és növényt bennem elültet és evék oz tilvut gyimilstüűl és bennünk özönben horoguvék isten mit csinált ja persze horoguvék de mit tesz benne tarkán odabent és vetevé üűt ez munkás igen Vers
