Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Ivanka Hergold: Az éneklő diófa (elbeszélés)
IVANKA HERGOLD AZ ÉNEKLŐ DIÓFA Amikor nagyanyó férjhez ment, az övé lett egy egész hegy.- Azt kezdesz vele, amit akarsz, ameddig a szem ellát, mostantól kezdve mind a tied - mondta neki nagyapó, és mosolygott hozzá. És micsoda birtok tulajdonosának mondhatta magát! Pompás legelői voltak, az első boglyák közönséges kis vakondtúrásoknak látszottak. Erdei akkorák, hogy ha egyik-másik disznaja kiszökött az ólból, bottal üthette a nyomát, még jó, ha maga is el nem tévedt keresés közben. És gyümölcsösei olyan bőtermőek, hogy gyümölcs mindig volt bennük kora nyártól kezdve az első hóig. Három forrásuk is volt, kettőben a két fia horgászgatott, mindegyik a magáéban, a harmadiknál meg, a domb tövében, az ő házuk állt. És roppant birtoka mellett volt még egy óriási vén diófája is, melynek lombjai közt éjjel-nappal ott ücsörgött nagyapó. Bizony nem tudta szegény nagyanyó, mi a keserűbb, a zöld dió héja, vagy a puszta gondolat, hogy vajon sikerül-e lecsalogatni nagyapát a fáról ebben az életben; eddig még nem sikerült: pedig elmúlt a tél, amikor be kellett fűteni a cserépkályhába, el a tavasz, amikor ki lehetett csapni a birkákat a zsenge hegyi legelőre, a nyár, amikor egymaga kaszálta le a szénát, és el az ősz is, amikor úgy érezte, hogy nagyapó nélkül maga alá temeti a cséplésre váró búza! Hogy is történt az egész, tépelődött magában nagyanyó utóbb. Ha én azt tudnám, hogyan és miért, s töprengett tovább szüntelenül, mit jelentsen ez, és persze, mitévő legyen... Egyáltalán eléggé kellemetlen volt az egész... Jöttek a szomszédok: Adjisten, hogy s mint, szép időnk van, csak kitartson, hát a gazduram merre van? Mondja azt, hogy gazduram biz’ odafönt kuksol a diófán, harmonikázik és esze ágában sincs többé lejönni onnan? Úgy történt, hogy egy szép napon egyszer csak eltűnt... Nagyanya éppen dagasztott... egyszerűen kisétált az ajtón, nagyanyánknak még meg is fordult a fejében, hogy ez alighanem ő lehet, pedig igencsak halkan lopózott ki... Már javában rakta befelé a kenyeret a kemencébe, amikor a kisebbik fia megrántotta a kötényét:- Écsanyá, écsapánk fölmászott a diófára...- Eriggy mán - szidta a gyereket hisz az még akkor is morog, ha az asztalhoz kell leülni, nemhogy csak úgy szó nélkül fölmászna a diófára. Azt a fát két
