Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Mórocz Mária: Az Utazó (kispróza)
Mórocz Mária hez, ahol találkoznom kell Önnel. Nem, ne gondolja, hogy életem annak tudatában telt, hogy mi egyszer, pontosan itt és néhány perc múlva találkozunk. Elárulom Önnek, hogy tegnap még minderről semmi biztosat nem tudtam, csupán any- nyit, amennyire együtt éltem a minden megtörténhet lehetőségének tudatával, így az Ön megjelenése nem ad értelmet az utazásaimnak, felismeréseimnek, az életemnek; csupán egy apró részévé válhat. Annyit követ el, amennyit elkövethet: él a lehetőséggel és bevégzi azt, aminek az Ön megjelenése is részévé vált. Nem én leszek tetteim rabszolgája, hanem Ön. Tudom, már készült a jövetelemre. Ön lesben áll a 42. és a 38. út kereszteződésénél, hogy amikor Utazónk arra veszi útját, Ön megtámadja és megölje. A késszúrás eléggé sikertelen volt. Az Utazó még meg tudott volna fordulni, hogy az Ön szemébe nézhessen, és azon a nyelven, amelyet Ön nem ért meg, kérdezze Öntől... Igen, tudom, hogy mindez nem történhet így, hiszen Ön eléggé szemérmes, és nem szereti, ha munka közben bámulják, főleg ha a kliensei, s így még mielőtt Utazónk valóban megfordulhatna, hogy lássa az arcát, Ön gyorsan megadja neki a kegyelemdöfést. Ez a tény azonban az Ön dühén mit sem változtat, hiszen az Utazó zsebében semmi értékeset nem talált, csak egy füzetet, melyben mindezt olvasta, s egy összehajtogatott lapot, melyen az Utazó kézírását vélte felfedezni. A papíron ez állt: Az erkölcs emberi mérce. A jó és a rossz fogalma nem származhat Istentől. A vérfertőzés Ádám és Éva gyermekei közt isteni eredetű, hiszen az első emberpár tiszta volt, akárcsak Ő, ráadásul isteni parancsra cselekedtek. Sokasodjatok... A jó és a rossz, a helyes és a helytelen „a cél szentesíti az eszközt“ elgondolásból vagy merő szeszélyből született Istenben. az Utazó
