Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Győry Attila: Nőnap (novella)
GYŐRY ATTILA NŐNAP ... Szinte érzed a pofádban a sör ismerős ízét, nyálmirigyeid dolgozni kezdenek, már csak a sör gondolatára is. Elhúzol egy nagy rakás virágárus stand előtt, beméred a világot, nem tudod, mi van. A kanyarban vagy, mire eszedbe jut, hogy izé, itt a nőnap, vagy miszösz. Igen, a nőnap. A palik kilóra vásárolják a virágot, te meg jót röhögsz, elfintorítod a szádat. Befordulsz a sarkon, már egyenesben is vagy, szemeddel beméred a Mamut zászlaját, minden oké, előtted a söröző. Éppen a másik oldalra törnél át, mikor hallod ám, hogy valaki szólongat. Nézed a világot, hát látod, hogy egy csaj bulizik magának komótosan. Éppen azt mondja: uram, uram, kérem, segítsen. Ekkor nézed meg jobban. Teljesen flúgos a dili, ott ül a női klotyó előtt egy tócsa közepén, néhány veréb, meg a retikülje társaságában. Nézeget oldalról középre, középről oldalra, aztán fölfogod, hogy részeg. Egy kapa az egész csaj, nem bír fölállni. Lehet vagy harmincéves, fekete szoknyában, fehér blúzban, tűsarkú cipőben, szöszi haja szasszonra nyírva. Betájolod és megállapítod, hogy szó sincs bableveses kurváról, ez valami nagyon jó cég, garanciával együtt... Szó nélkül odagyalogolsz hozzá, alányúlsz, próbálod felállítani. Ahogy vesződsz vele, más is feláll, de az aztán keményen. Hozzá simulsz, tenyered hozzáér a melleihez. Jó kemények, ahhoz képest, hogy tegnapi a csaj. Nagy nehezen talpra állítod, görcsösen szorítja a karod, végignézed még egyszer. Bombázó. Tényleg egy jobb cég... Tökrészeg, és azt mondja, uram... Nahát! Na mindegy, mondod a csajnak, elengeded, támadnál újra a sörözőnek, de újra leállít. Kérem, mondja részeges dadogással. Ez egy izé, entellektüel vagy mi, gondolod. Kérem, dadogja neked, segítsen hazamenni, nagyon sokat ittam. A hangja ártatlan, könyörgő, és remeg. Látom, látom, mondod, és visszalépsz. Gondolkodsz, hogy mi van, aztán jól leszarod a világot. Visszalépsz a csajhoz. Letegeznéd, de aztán mégsem csinálod, magázod tovább. Azt kéri tőlem, hogy vigyem haza; hogy képzeli ezt, kérded, közben a kezébe adod a táskáját. Finom bőrtáska, legalább öt kilót ér. A franc tudja, gondolod, merő entellektüel, csak egy kicsit részeg. Naéskinemvoltmárrészeg, morfondírozol. Na jó, na jó, oké, menjünk akkor, mondod. A csaj továbbra is csak kapaszkodik, majd letöri a kezed, de legalább áll, tartja magát. A pofájából pállott sör- és cigiszag terjeng. Utálod, elhúzod a szád, elnyomsz magadban egy böffentést. Elindultok. A csaj tűsarkú cipőben ott botladozik melletted, néha egy-egy lépésnél kibicsaklik a lába, veszélyesen megbillen, alig bírod tartani. Marha jó,
