Irodalmi Szemle, 1991

1991/3 - Zalabai Zsigmond: Verstörténés, kritikatörténés (II. rész)

Verstörténés, kritikatörténés

tással bolondnak, udvari bolondnak, félkegyelműnek, kóklernek, szélhámosnak, csalónak, bűnözőnek titulált Bettes István ifjonti vállára! Aki ráadásul még ezt a kioktatást is megkapja: „Ezt (mármint a bohócfogalom lehetséges asszociációit- Z. Zs.) azért fontos tudatosítani, mert ha nem eléggé határozott és érthető a bohóc-művész párhuzama, akkor az olvasó könnyen valamelyik másik irányban indul el“.

S hogy a Bettes-versek erre, az eltévelyedés mocsaraiba viszik az olvasót, afelől a kritikus nem hagy kétséget. Költőnknek „nem egy verse - írja - aggodalmakat vált ki és kételyeket ébreszt. Nehéz például elhinni, hogy az olvasóknak szükségük lenne a dada-típusú (áldada, neodada, halandzsa) versekreA recenzens szerint - mintha valóságszemléleti formák között merev időbeli határ lenne vonható! - az első világháborút követő „kollektív dada“ jogos volt, de „az individuális dadaizmus létjogosultsága és értelme már megkérdőjelezhető“. Nem tudom, honnan veszi a kritikus azt a bölcs magabiztosságot, amellyel az „áldada“ szövegeket (tehát: a középkori költészet enigmatikus vonulatát, a népi amuletteket [értelmetlen ráolvasásokat] a nonszenszet, a limericket, a gyermekfolklór számtalan darabját, Amadé László és Weöres Sándor tucatnyi versét stb. stb.) egyszerűen kitessékeli az irodalomból. Nem értem, hogy az olyan individuális művészetben, mint a líra, miért kérdőjelezhető meg az „individuális dadaizmus“; s nem értem végül azt a magabiztosságot sem, amely a „kettőn múlik a kommunikáció" elvet hangoztatva „kultúrgőggel", „tömegiszonnyal“, „mizantrópiával“ vádolja a fiatal költőt, annak alapján, hogy - bevezetőnkben érintettük már e gyakorlat veszélyeit! -szó szerint értelmezi (következésképpen: hamisan értelmezi, meg sem érti, föl sem fogja!) Bettes István Ad citeram című versének első sorát: „ha nem értitek, nem tehetek róla". Nos, ha Mészáros László nem érti e verset, „nem tehetek róla“; én viszont érteni vélem a bettesi észjárást:

ha nem értitek nem tehetek róla drumbi drumbi ananász drumbi drumbi an a nász csalán csalán árva csalán erdőszélen szárba szökken szárba szökken a kalász vajas kenyér admirális ad citeram ad amál is hideg lecsó kalamáris zpkni nélkül bal a láb is lélegzetem ki-be ráng nincs az a zsák mi leránt szert tettem egy köcsög tejre benyakalom mind reggelre

A vers indító soráról nekem Amadé László sorai jutnak eszembe: „Ez nyájasság s mese / Ki-ki fejtegesse; / Én magamban titkolom / És, mint értem, gondolom. “ Hasonlóan teszi rejtélyessé szövegét Bettes István is, azzal a fogással, hogy az értelmes közlések sorát értelmetlen hangutánzó-hangfestő szavakkal (drumbi-