Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Kulcsár Ferenc: Júdás; Susanna (versek)
KULCSÁR FERENC Júdás S most elmúlik tőlem életem. Lefoszlik rólam, mint pestisesről a hús, lerohad minden álom és gondolat. Élsz-e még? Vagy lecsuklott már végleg megcsúfolt, töviskoronás, vérben ázó fejed? Sötéten habzó szakadék hívta születésemtől lelkemet. A mérhetetlen halál rám meredt, s rühes kutyaként, riadtan, dermedt szívvel éltem, mégis dölyfösen. Róma volt, az Impérium s Athén az álmom, s hogy Ezékiel, Salamon és Dávid mélységekből buzgó, boldog vizeiben merítem meg istenarcú gyermekeimet. De az Úr, aki megjelölt az anyaméhben engem, Hozzád rendelt, hogy életem tátongó tátongás s rémület legyen. Hogy Belzebub fiának, Kígyónak mondjalak, názáreti ocsmánynak, idegen nemzette fattyúnak, ki káprázatban él és lerombolni készül mindent, ami ősi törvény, mindent, ami szent: mindent, ami megmaradást, Életet jelent. Ó, szeretnék kitörni a magzatvízből újra, hogy lábad elé hullva magammal megkínáljalak, állati testemből az isteni lánggal! De tudom, már nem lehet. Áruló csókom vérzik arcodon, míg kiszenvedsz lassan a kínos halál fáján, a kereszten, mit vállamra venni érted gyenge voltam. De látod, most megteszem. S elmúlik tőlem életem. Lefoszlik rólam, mint pestisesről a hús, lerohad minden júdás-gondolat. Tiszta vagyok, végtelen és szabad. Országod, mint édes
