Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Z. Németh István: Időutas (elbeszélés)
Időutas kis folyosót vájt már, amikor hirtelen beleun. Talán sikerülne... Mint Monte Christo. De nem, ő nem If várában van. Sziget. A szigeten még egy sziget. Fal. A falon belül még egy fal. Ujj. Az ujjból új ujj nő ki. A tömeg ujjong. A tömeg fal, majd elszigetelődik önmagától. Nem If várában van. De hol? Mindenütt órák lógnak a falakon. Tudja, mikor van reggel, mikor van este. Tegnap széttört egy tévét, de aztán megbánta, nézhette volna. Hatvanhét éves korára egészen jó erőben van. A legjobban azon csodálkozik, hogy nem bolondult meg. Olvasott valamikor egy könyvet, valamiféle pszichológiáról volt benne szó. Meg egy csomó kísérletről. O is egy ilyen kísérlet alanya lenne? Ősz. A sárga arcú postások sárga leveleket hajigáinak a sárga postaládákba. Barna autó mélyén néger nő cigarettázik. A sofőr halott. A felügyelő szintén. Ilyenkor ősszel mindenki hull, mint a légy. Mindenki hulla. Ha kísérlet, már nyolcvannégy éve tart és nagyon embertelen, drasztikus. Mostanában már nem beszél hangosan. Kedvenc időtöltése, hogy lexikonokat böngészget, jegyzetel. Rádiót hallgat, ám az egyes adók csak zenét sugároznak. Ma például egy fedett korcsolyapálya állta útját, megpróbált egy kicsit csúszkálni, de ereje már nem a régi. Újabb szobák, termek, folyosók, konyhák következnek. Fáradt. Már nem hisz benne, hogy létezik az Ég, a festőket hazug álmodozóknak tartja. Gyakran hallucinál. Mostanában már nőkkel sem álmodik. Nem is álmodik. Gyurma. Gyurmából Gyuri, Gyuriból György. Györgyből Juraj. Jurajból Ju- rij. Jurijból Gagarin. Gagarinból Gagarinka. Gagarinkából Kakalinka. Kakalin- k!ából Katalinka. Katalinkából Kati. Katiból Katika. Katikából Patika. Patikából Pétiké. Petikéből Gyurma.( Hogyan is álmodhatna kilencvenöt évesen?! Görbe háttal, bottal botorkál e- gyik üres szobából a másikba. Fehér falak, fehér falak, sehol egy ágy, sehol egy bútor, sehol egy asztal vagy egy szék. Hideg van. Étvágya sincs. Ábrándjai szertefoszlottak. Szeretne meghalni. Egy évvel ezelőtt talált is egy koporsót az egyik raktárhelyiségben. Belefeküdt, pont az ő mérete volt. Néhányszor abban éjszakázott, de mivel meghalni nem tudott, bosszúsan dörmögve folytatta útját ismeretlen célja felé. Most már koporsó sincs, mint ahogy föld sem. Csontjai itt fognak heverni valamelyik üres terem közepén. Nem sír utána senki, csak a neonfények lobogtatta árnyak lesznek üresebbek, olyanok, mint amilyen az élete is volt. Félelem. Benne van a falakban, a rácsokban. Széttépett imakönyv zuhan a tigris ketrecébe. A felhőkből nehéz, büdös motorolaj csepeg a világra. A himnuszokat elfújta a szél. A félelem ott él a gyávákban s bátrakban egyaránt. Azt hitte, már nem jöhet újabb meglepetés. Jött. Hogy az utóbbi napokban szemernyi élelmet sem talált, még valahogy kibírta, ám ebben a percben kialudt a villany, s nehéz, átható sötétség borult a szobára, ahol éppen ücsörgött. Felkelt és ment tovább, immár sötétben, lassan, nagyon lassan. Estefelé ájult álomba zuhant. Rizzsel töltött paradicsom. Hozzávalók: 8 közepes paradicsom, 20 dkg hagyma, 20 dkg rizs, 3 dkg mazsola, 2 tojássárgája, 4 dl joghurt, olaj, só, bors, cukor. Sokszor eszébe jutott, vajon nem a másik ajtón kellett volna folytatnia az útját? Már sohase tudja meg, az az út merre vezetett. Mászik tovább. Nem bír egy hely
