Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Farnbauer Gábor: Fantazmák3. (gondolatregény)

Farnbauer Gábor A gondolatok és tettek önkényes kapcsolódásában természetesen meg­van a lehetőség az organikus kapcsolódásra is, például: mintakövető te­vékenységre. De ez is az önkényben van meg. 51.4 Az így körvonalazott TH-ban nincsen semmi „szempont”. Egyformán tökéletesen alkalmas az életre és a halálra. Ha nem így volna, ha a halál nem volna folytonosan önkényes alternatívája, akkor az élete nem me­rülhetne föl úgy, mint tökéletesség. Bármelyik „alkalmassága” alkalmas­ság és identitás valamely körülmények között. Ha a körülmények meg­változnak, akkor neki is változtatnia kell (önmagán), részben mássá kell válnia, részben „meg kell halnia”, részben meg kell „születnie”, részben önmagának kell maradnia. Sajátos folytonossága éppen az, hogy képes megváltozni. Élete éppen az, hogy képes „önmagában meghalni”. De meghalhat úgy is, hogy tényleg meghal (lelkiekben), és nem a halál a folytonossága, hanem a teste (testkultusz). A teste lesz az a rögeszme, amelynek folytonossága áthidalja egyéb eszméinek változását. Ezért ami­kor a teste elromlik, a biztonság kedvéért „félreteszi”. És nem lehet le­szokni arról a gondolatról, hogy az még ő. Az a TH, amely önkényében, gondolatainak tetszőlegességében, tettei­nek tetszőlegességében, és a tetszőlegességek szervezésében az életet vá­lasztja: élni fog. Ennek a választásnak azonban nincsen, nem lehet sem­milyen indoka. Nem szól mellette semmi Vannak olyan TH-k, akik a halált választják — nem akarnak lenni. Azok nem lesznek. Nem fognak látszódni. Addig tartanak, amíg rájönnek, hogy már nem akarnak élni. — Ez a természetes kiválasztódás teljesen önhatalmú formája, amelyben az erő­sebb továbbra is győzhet, de már „csak” önmaga felett. Ha az élet már nem „veszélyeztetett”, hanem „kérdéses”, akkor önma­gával küzd és győzelme csak önkényes lehet. 51.5 Az Oroszlán elromlik és meghal. De előtte még elfogyaszt néhány anti­lopot. Visszatér a humuszba, a televénybe, amelyből lesz Fű. A Fűből lesz Antilop, és az Antilopból lesz egy másik Oroszlán, ami egy kicsit azért másféle Oroszlán lesz. Sok kicsi sokra menvén, egyszer csak már nem Oroszlán lesz, hanem Tigris. sió Volt egyszer egy ismerősöm, aki magyar volt, de elkerült a csehekhez. Később hazajött, és megcsípte őt a méhecske, mire azt mondta, hogy „auvejsz”. Egy évvel azelőtt még azt mondta volna, hogy „aú”. Nem hi­szem, hogy valami megbocsájthatatlan dolog történt volna. Néhány év leforgása alatt „élve” meghalt egy magyar és megszületett egy cseh. Én itt maradtam, és továbbra is ugyanúgy jajgatok. En itt maradtam, mégis meghaltam. Ráadásul azt sem tudom, mi lett belőlem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom