Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Farnbauer Gábor: Fantazmák3. (gondolatregény)
Farnbauer Gábor 6. más szavakat nevezünk meg (logika, matematika) 14.4 „Ami” pedig nem látszat, annak csak a látszatairól beszélhetünk. Egyet majd mégis fogunk róla mondani, de azt már megelőlegeztük. 5. A Más „csak” az összes többi Valami. A Minden viszont mind az összes. A Más terjedelme beláthatatlan: a Világ, a Tér és az Idő. A Minden terjedelme a Semmi beláthatatlansága. 15.1 Innen „messzire” lehet menni. Az egyik lehetőség a spekulatív ontológia (redukcionizmus), a másik a spekulatív fenomenológia (hólizmus). Miközben arra az evolúciós elvre alapozhatunk, hogy: ami van, az nem látszik, és ami látszik, csak azért van, mert huzamos. 16. Kifakadás: Mit tudom én, hogy mi ez? Nem tudom, mit csinálok, de nincs más választásom! Ösztönösen spekulálok. Mások fogják majd tudni, hogy jó-e valamire. Mások majd eldöntik. Én nem tudok mást. A Világot csak elképzeléssel lehet megismerni. 17. A Minden (együtt) Semmit alkot. [Példa: a hidrogénatom elektronja negatív töltésű, protonja pozitív töltésű, de maga a hidrogénatom nagyjából „semleges” — nincs töltése... A töltés szempontjából már: Semmi És minél „ nagyobb ” részét tekintjük a Világnak, annál több „jellege ” válik semlegessé, semmissé (kinullázódik).] De van mindig egy „kisebb” Minden (ez egy Valamin kívüli Minden, vagyis: a minden Más), ami nem Semmi, hanem Határtalan. A Határtalan „pontosan eggyel kisebb”, mint a Semmi. Ha a Mindenből ( vagyis a Semmiből) kiemelünk Valamit, és úgy szemléljük őt és a Minden rajta kívüli „maradékát”, akkor a Mindent folytonosan két részre szakítjuk. A kettő együtt Semmi, de külön-külön, egyik a másik számára többnek tűnik, mint a Semmivé semlegesedő Minden: mindkettő Határtalan. A „kisebbik” fél általában belsőleg határtalan, a „nagyobbik” külsőleg is. Látjuk tehát az egyiket, látjuk a másikat (és mi vagyunk a Harmadik), de folytonosan az is tény, hogy a kettő (a Valami és a Más) együtt egy rajtunk (a Harmadikon) kívüli Más, ráadásul mindhárman együtt teljesen Semmi vagyunk. Olyan ez, mikéntha az uroborosz kígyó szájából kiveszzük a farkát, és a Tapasztalásban, a Tapintásban (látszólag) megszakad az az Áram, az az élő Villamosság, ami a Minden léte, amely csak a Tapintás csalatkozá- sában szűnhet meg. A kígyó ekkor látni kezdi a „saját” farkát, vagyis zavarbaejtően Kettőnek látja azt, ami valójában Egy. A Valaminek és a Másnak mérete és terjedelme a Határtalan. A Mindennek benső a Határtalan. Nem a terjedelme, hanem a létezése. Ne
