Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Farnbauer Gábor: Fantazmák3. (gondolatregény)

FARNBAUER GÁBOR

FANTAZMÁK 3.

amelyben több szempontból túlzásba visszük a homeosztázis gondolatát, és eltűnődve tökéletességének következményein csupa olyan összefüggésre bukkanunk, amelyek arra utalnak, hogy az ember feltehetően „tökéletes homeosztázis”

1. Ez a gondolat lesz a gondolatregény egyik főszereplője:

A Tökéletes Homeosztázis (TH) az Evolúció spekulatív végállapota.

Ez a gondolat alighanem arra fog törekedni, hogy fogalma alá vonja az embert. Ő lesz az egyik főfantazma.

1.1 A TH definíció és spekulatív tételezés.

1.2 Az elemi részek „mániákus” szubsztanciájának „szertelen” halhatatlanságától a találékony ember elvi halhatatlanságáig, amelyhez halálok sikerei és születések kudarcai vezetnek.

2. Gondolatregény — spekulatív műfaj.

Az a nyughatatlan ábécé!

(Gondolatkalandregény, amelynek saját csetlő-botló olvasástechnikai útmutatója — önmagáról szóló gondolata — is egy fantazma, tehát szereplő. Méghozzá egy másik fő-szereplő.)

Ez gondola/regény, ami annyit jelent, hogy hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy ez regény. Hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy az egymással konkuráló gondolatok szereplők a Minden Mondatok Terében.

3. A regényíró: „emberkitaláló”. Olyan gondolatokat talál ki, amelyek emberek, vagy emberek lehetnének.