Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Fogarassy László: Adalék egy főiskolás mozgalom történetéhez (tanulmány)
Fogarassy László ró sportosztály erejéből viszont nem futotta többre, mint néhány barátságos lab- darúgó-mérkőzés megszervezésére, egyébként, eltekintve az olykor megrendezett turistautaktól, teljesen elsorvadt. Még természetjáró szakosztály fenntartására sem telt energiájából... 1942 tavaszán, amikor a háború második éve tartott Szlovákiában, a pozsonyi rendőrigazgatóság körrendeletben alapszabály-módosításra szólította fel az ösz- szes egyesületet. E parancsnak leglényegesebb pontja az volt, hogy az alapszabályokba be kell iktatni az úgynevezett árjaparagrafust, amelynek értelmében zsidó fajú vagy zsidókeveréknek tekintendő személy nem lehetett az egyesület tagja. Ezt a rendelkezést a MAKK-ban és Prohászka Kör-ben is végrehajtották, azonban ezen a címen törölni a névsorból már nem volt kit. Viszont ezután megtörtént, hogy fölvettek félzsidó főiskolásokat azzal az indoklással, hogy ha kivételesen engedélyt kaptak, hogy az egyetemre vagy főiskolára beiratkozzanak, akkor a kivételezés főiskolás érdekvédelmi egyesület tagságára is vonatkozik. Az új alapszabályokban a „csehszlovák“ szót mindenütt a „szlovák“ szóval pótolták. Ugyancsak kijavították azt a pontot, amely szerint a pozsonyi MAKK rendes tagja csak a pozsonyi tudományegyetem hallgatója lehetett, kimondva, hogy bármely szlovákiai főiskola magyar nemzetiségű hallgatója az egyesületbe beléphet. Sajnálatos módon azonban megfeledkeztek arról, hogy az új alapszabályokba a tisztikar tagjai közé iktassák a könyvtárost és a kultúrreferenst. Azonban a Prohászka Kör - amely az alapszabály-változtatást elkésve hajtotta végre - már okult a hibán és a funkcionáriusai közé a könyvtárost is beiktatta. A két egyesület új alapszabályainak jóváhagyásáról egyébként soha nem adtak ki hatósági végzést, de nem is bolygatták, hogy vannak-e a tagok közt nem árják is. Meg kell még említeni, hogy Lederer Frigyes 1942-ben mint alelnök vált meg a MAKK-tól, miután a doktori oklevelet megszerezte, Király Péter, később a magyar nyelv és irodalom tanára 1940/41-ben titkár volt, a következő időszakban pedig kultúrreferens. Kultúrreferens volt még 1943-1945 közt Niederhauser Emil történész, egyetemi tanár. A Toldi Kör által kezdeményezett Széchenyi- szemináriumot főiskolás előadókkal Király Péter kultúrreferenssége alatt a MAKK-ban tartották meg. Talán nem fontos, de jellemző az akkori korra, hogy milyen óvatossággal kezelték a felvételt a körbe. Ismeretlen jelentkezőtől igazolást, főleg nemzetiségi bizonyítványt kértek, nyilvánvalóan azért, hogy oda ne jussanak be anyagi érdeket kereső nem magyar nemzetiségű, de magyarul tökéletesen beszélő diákok, vagy éppen agent provocateurök, Félresikerült viszont az az akció, amikor kétnyelvű (magyar-szlovák vagy magyar-német) családokból származó, esetleg állami alkalmazást vállalt diákoktól kértek nemzetiségi bizonyítványt, méghozzá kizárás terhe alatt. Ennek a bemutatása esetén viszont a bizonyítvány költségeinek megtérítését ígérték. A szúrópróbaszerűen végrehajtott akció során majdnem mindenki igazolta, hogy az 1940. évi népszámláláson magyar nemzetiséget vallott, kivéve egyet, aki nem is válaszolt a felszólításra, egy másik pedig kilépett az egyesületből. Ez a MAKK-nak tetemes költségébe került, az akció értelmi szerzőségét senki sem vállalta, viszont folytatása lett az egyesület becsületbíróságán, ahol Unger István mérnököt, a párt egyik exponált vezetőjének fiát, mint sértő felet elmarasztalták.
