Irodalmi Szemle, 1991
1991/11 - Z. Németh István: A felnyüszítő szerelem; Himnusz; Kr. e. ma: tórium; Mese a késpenge-csókról (versek)
Z. Németh István ha egyszer véget érnek és milyen anyának mondja el nagy vágyát ha tegnap csöbörben ma pedig vödörben mossa lábát Kr. e. ma: tórium Krisztus előtt ma tóriumot vacsoráztunk mind, ősz krematórium-tagok, szó esett róla, mit kellett volna tennünk ott, hol vannak még napok, s mert a túlvilág folyói hallgatagok, fürödhet bűnös lelkünk, nem csobog, egymás szavát vártuk kínnal, ímmel-ámmal, tisztuljatok, hitvány gondolatok! Vacsora után szobánk apró burka a Föld felől szállni észlelt lelkeket. Hallgattuk az űr-bordák pattogását, futottak rajtunk kóbor fény-erek. S mert a végtelen kicsit nagyra sikerült, nem ölelik át zöld lézerek, fetrengtünk a csillagok izzó közepén gyomorrontással, mint néhány kisgyerek. Mese a késpenge-csókról Ki szerethet jobban nálam e földön? A temető földjében sikoltó ásó, a rögökhöz rögzült gyermeki koponya? Nyomorult gyilkossá, pokolban is gyűlölt vendéggé érted ki lehet?
