Irodalmi Szemle, 1991
1991/2
A TARTALOMBÓL A nénit később megtalálták. A vörös szakállat nem. Azt még aznap este újságpapírba csomagolva a szemetesládába dobtam. Hát így van ez. Hej-hó, hej- hó, hej-hó, a hamelni patkányfogó dallama azóta se jut eszembe. Monoszlóy Dezső: A hamelni patkányfogó Sorba járta a kolonád pavilonjait, unalomból. Ugyanazok a múlt heti pornómagazinok, unalmas címlapjaikkal. A szokásos hologrammák. Népies, fonott kiskosarakban pántlikás hímvesszők. A nagyobbak külön csomagolásban, hímzett pólyákban. Kollekciók. De kilóra is mérik. Az ügyes butikosok vigyorogva csalnak, hozzá-hozzácsapnak húsz-harminc dekával többet. - Jó lesz így, kezitcsókolom? - kérdezik a hiú komámasszonyoktól, és kasszálják a pénzt a bóvliért. Kőszegi F. László: A válás Manipulálta ez a korszak - jogtipró jogelődjéhez, a lágerek s a vérpatakok eredeti sztálinizmusához hasonlóan - a középkor vagy a múlt század irodalomtörténetét, költészetértékelését is, ám a torzítás mértéke mindig annak arányában fokozódott, minél közelebb merészkedett az elszánt vállalkozó az irodalmi jelenkorhoz. Nem csoda tehát, ha ilyen vállalkozó-az irodalomkritikai konjuktúralovagokról, lakájokról, intrikusokról most feledkezzünk meg, mást nem is érdemelnek -, tehát igényes vállalkozó nem is igen akadt e periódusban e periódus felmérésére. Balia Kálmán: Költészetünk két évtizede Verstörténés - fura egy szó, kaphatja föl fejét az olvasó, akinek tudatából rokon fogalmak hagyományosan rögzült formái: irodalomtörténet, líratörténet - villannak elő; mire e bizarr szócsavarás, e különcködés már megint. Sokáig töprengtem, ezt a szót írjam-e készülő könyvem címlapjára; végül is azonban a szabatosság igénye kerekedett fölül, az a szándék, hogy tárgyamat a lehető legnagyobb pontossággal határozzam és nevezzem meg. Zalabai Zsigmond: Verstörténés, kritikatörténés
