Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Grendel Ágota: Ha az élet beszélni tudna... (Emlékezés Ottlik Gézára)
Ha az élet beszélni tudna. dalomtörténetben sem regény, még akkor sem, ha igazán regény. Évek óta az a szóbeszéd járta, kár, hogy ilyen keveset írt. Hát mit írt volna, ha azt, amit akart, amit kellett, már megadta, letette? Nem ő tehet róla, hogy az irodalmat is kilóra, méterre (sőt kilométerre) mérik. Bizonyára tudta, hogy a többi, amit kirázott volna a kisujjából, fölösleges körítés a bőségesen megrakott tálon, lecsurgott volna itt-ott, foltot hagyva az Iskola fehér abroszán. Háromszáz kilencvennégy oldal (Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 30 év sorozat, 1976), ga- ramond betűtípusból. Ennyi az élet. In memoriam Ottlik Géza: (Részlet az Iskola a határonból) „Mi hát a baja? Arra gondolt, amit az anyja mondott az első látogatásakor, amikor faggatta őt, hogy mi a baja, és ő nem bírt válaszolni. »Néma gyereknek az anyja sem érti szavát.« Éz volt a baja. Ebben a buta közmondásban benne volt minden baja. Olyan világban szeretett volna élni, ahol mindenki érti még a néma gyereket is. Magyarázkodás nélkül. Mindig bízott is benne, anélkül, hogy sokat gondolkozott volna fölötte, hogy valamilyen különb és rejtelmesebb megértés köti össze az egyik embert a másikkal, mint a szavak és a cselekedetek. Milyen keveset tudnak ezek közölni. Igent vagy nemet, feketét vagy fehéret, nevetést vagy sírást. És mindig hamisítanak vagy hazudnak. Mégis tudomásul kell vennie, hogy ezekre van hagyatva. A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda sem figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból; viszont százszor kelI ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa. Egyszerre csak egy dolgot lehet kifejezni, s mindent túlozni kell, ferdíteni, megjátszani: elnyomorítani a teljes igazságot. Van, aki a szerénységből ért, van, aki a szemtelenségből, s talán van, amiből még Schulze is értene: egy hadsereg és millió géppuska.“ (Úristen, az egész könyvet kimásolhattam volna.) Grendel Ágota
