Irodalmi Szemle, 1991
1991/10 - N. Tóth Anikó: „A szenvedélyes érdekeltség drámája” (Mészöly Miklós: Saulus)
„A szenvedélyes érdekeltség drámája“ s majd nem tudják, miért és hogyan történt, csak azt, hogy becsapták őket.“28 Erre rímel az a jelenet, amikor Saulus Abela után megy a vizes korsót tároló gödörbe; Abela teljesen eltűnik, Saulusnak pedig csak a feje látszik ki. Erre a köztes jelenetre főképp azért van szükség, hogy meg ne feledkezzünk a mélybe szállásról, ahol viszont Saulus tűnik el teljesen: „Lent a kútnál már végleges volt a sötét; a fény lehet ilyen végleges a láng belsejében ... Hideg volt, de tőlem parázs is lehetett volna. Ha egyszer az ima tudna idáig elragadni, ebbe az egyformaságba!“29, hogy Istefanosszal találkozzon. A lefelé tartásra rímel, hogy beszélgetésük után Istefanos a meredek sikátor alsó kijárata felé indul - szinte elsüllyed -, mintha ezzel megkövezését jelezné előre, hiszen akkor is maga mászott le a kőfejtő aknába. Míg a regény elején fentről lefelé nézve az arányok megrövidülnek, a regény vége felé ellentétes a „mozgás“. A római százados cirkuszi élménye, hogy „ott lenn a homokban valahogy nagyobbak a hullák“30 Saulus hasonló látványélményével kapcsolódik össze a megkövezést követően: Istefanos holttestét nagyobbnak látja, de talán azért, mert fontossága nőtt meg számára, s rajta keresztül az új eszme fontossága is. Megvakulása előtt pedig Saulus egyszerre mindent nagyobbnak lát (a szamarak patája akkora, mint egy szikla!), s ez már a látomás kezdetét jelenti. Nem feledkezhetünk meg a kőzuhogás motívumáról, mely kettős. A regény első harmadában szerzünk tudomást a Nagy Torony északi oldalának bedőlésé- ről. A lezuhanó kövek hét embert halálra zúztak, sokakat megsebesítettek. Ked- mah szemtanúja volt a történéseknek, tőle tudja meg Saulus, hogy egy kéz- Isten keze - mozdította ki az első követ, figyelmeztetésül. Kiderül, hogy az „eset“ nem újdonság, mert négy évvel korábban is megtörtént egy másik toronnyal. Asszociáljunk: „Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét. És ímé a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének.“ (Máté 27. 50, 51) Hogy a torony „ketté hasadása“ megismétlődött, azt jelezheti előre, hogy valami hasonló dolog fog bekövetkezni. Fontos, hogy Jójada megmenekül (tehát kiválasztott!), fontos, hogy Kedmah szemtanú volt, s hogy lábára esett egy kő, mely miatt sántított (később, Istefanos üldözésekor erre a kőre hivatkozik), azaz Kedmahot már megérintették az új eszme „kövei“. A kőzuhogás másik vonala Istefanoshoz kapcsolódik közvetlenül. A római százados mesél Saulusnak a fiatal törvény magyarázóról, s elmondja, hogy a zarándokszállás jelenlévői kis híján kezet emeltek rá - ezzel mintegy megjósolja megkövezését. Az, hogy a torony beomlásának valamilyen köze van Istefanos vértanúhalálához, akkor derül ki, amikor Istefanost üldözve Saulus rákérdez Kedmah sántítá- sának okára, s Kedmah visszautal a Nagy Torony lezuhanó köveire. Szereplők. Mérei Ferenc számszerű adatai31: a személyi vonással felruházott szereplők száma 42, ebből 21-en jelennek meg ténylegesen, a hősök másik felére csupán utalás történik. Üldözők és üldözöttek, beavatottak és naivak egyenlő számban vannak köztük; ez a szigorú kontaktometriai arány is jelzi a központban levő Saulus kritikus helyzetét. A személyek megnevezése is érdekes: Rabbi Abjatár pl. teljes nevén jelenik
