Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Ján Litvák: Betegesen szeretek írni (elbeszélés)
Ján Litvák re. Kínzást etc. Ezen a vesztőhelyen kerül sor a hóhérok megaláztatására. Figyelmüket szenteljék most nekem, ha szabad ilyen felhígultan kérnem. Lehet, hogy rossz irányba tartok és sántítok, ám mindig szemben azzal, aki velem jól bánik. Vannak, akik a pillanat súlyát azonnal, a történés pillanatában felismerik, én meg azt se tudom, mit mihez kell hozzáadni, talán ezért is írok töredékesen, dehogyis. A történet, az csak mindenféle nyakatekert emlék, és nincs szörnyűbb az epikánál. Olyan borzasztó és használhatatlan valami, mint a háborús tapasztalat. Ha félek, sírnom kell. Megrémülök, ha arcával idézi fel magát valaki, és elborzadok, ha bárki is hosszasabban megbámul. Én vagyok az a mindenből egy kevés, a csőcselék és a söpredék vagyok. Tehetséges, tálentummal megáldott jósnő! Rád kell mindig gondolnom. Maroš azt mondta, hogy az intelligens nők brutálisan azok akarnak lenni. Minél intelligensebb egy nő, annál inkább szeretné, hogy lefektessék. Erről beszéltem anyámnak. Egyszer az asszony in flagranti ért. Aha, mondta. Vagyok? Néhányan ugyanazokkal a szavakkal érdeklődnek felőlem. Csapongok a szobában, és a veszettségemet saccolom. A szótárban lapozok, elemzem a vágyaimat és minden rájuk eső pillantásod. Végigjárom a kocsmákat, leiszom magam, józanul érek haza. írok neked a komor birodalmamról. Itt vagyok egyáltalán? Az út ide a füvön át vezet. Bizonytalan nyomokat emel ki a lábam alól. Otthon már várakoznak rám, legalább százan nyüzsögnek abban a cellában. Bűzös brekegést hallatnak, bűzük azonban perverz testüknek nem egy bizonyos részéből árad: egészében véve, folyamatosan és egységesen terjesztik a bűzt. Egyikük a csonkjánál fogva beszorult a parketták közti résbe. Vesszőt fogtam, és halálra verdestem. A többi elvtársnője léptét szaporítva hemzseg körülötte, kuruttyol- nak, rokkant testükkel lábam elé járulnak, ugrásaik szanaszét hordják őket. Azokból a problematematikus képekből kezet nyúj tó bókot olvasok ki. Nem mondom, hogy ezért azonnal elérni vagy megszorongatni kívánom őket, de legalább a megöltet megcsókoltam; a hiedelem szerint a holtak segítenek, és ő patkánnyá változtatta az elpusztított maradványokat, majd gyakorlottan elvezette az újakat máshová. Tégy értem hasonlót, természetesen. Elképedünk, hogy a li- dércek és a megrémített bolondságok a sajátnyelvű imagináció szükségleteinek ügyködnek. És egyáltalán semmit se fogunk mondani. És minden bizonnyal megszabadulok a betűktől. Túl sokáig ostromoltak. Zárkózz el az önbeszédemtől, amikor már hánynyelvű leszek. Ha utánam jösz, a poharadba valami garantáltat keverek. Vannak italok, melyeket csak némelyek és csakis egyszer ízlelhetnek meg. Ne félj hörpinteni a mérgeimből, kedvesem. firkantás A gyerekek mind ugyanazzal a fintorral jönnek a világra sírni, én legalább egy órát hallgattam. Panasz nélkül ment, anyám föl se jajdult. Egyetlen nő sem volt hű hozzám. Olyankor, azt hiszem, felfele kell nézni, átfúrni a tekintettel az ég
