Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Szörényi László: Alvinczi sírja (elbeszélés)

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ

ALVINCZI SÍRJA

„Néhány nappal a Veresek uralkodásának bukása után“ - hogy a Veresek által később gondosan kicenzúrázott passzusát idézzem Krúdy nekrológjának-, 1919 augusztusában, Bécs városában meghalt Alvinczi Eduárd, azaz Szemere Miklós de genere Huba. Szállodája előtt összeesett, a szíve egyből végzett vele. „A Kékszalag hőse“ átköltőiesített halálán nemzedékek hatódtak meg, de a sírt nem kereste soha senki. Alvinczi bevonult a nemzeti mitológiába, Szemere Miklóst elfeledték.

1985-ben egy kongresszuson, Bécsben Krúdyról tartottam előadást. Nagy osztrák-magyar barátkozás folyt már akkor is; a kommunista magyar miniszterelnök-helyettes megnyitó beszédére óriás protokoll-tömegnyi osztrák csődült össze, szerencsére a tulajdonképpeni előadásokon már egy sem mutatkozott e tömegből, egymás között cseréltünk eszmét. Bizonyos fokig sajnáltam, mert szerettem volna egy kicsit bosszantani vendéglátóinkat, így hát a század eleji bécsi főpolgármesterről, Kari Luegerről elnevezett téren álló egyetemi épületben boldogan fejtegettem, mennyire utálta az ő antiszemitizmusát Szemere Miklós. Ez a petárda sem robbant, zárópoénom sem, mely szerint „A Habsburg- uralom első évtizedeibe, illetve a Jagelló-korba nyúlik vissza az a közmondás, hogy Magyarország a németek temetője. Krúdy életműve mintha e szentencia megfordítása lenne: Bécs Magyarország temetője.“ Szerencsére a magyar hallgatóknak is tartogattam egy kis örömöt, néhány szaftosabb Szemere-monda- tot „a Bolseviki-világáramlatról“ és az „orosz bacillusról“; a közönség helyeslő- leg borzongott, kivéve az elvtársakat. Egy emigráns gratulálni is mert.

Fél-elégedetten ballagtam haza vendéglátómhoz, Deréky Palihoz, ahol jó né- hányan tanyáztunk Pestről, Szegedről és Szabadkáról. Óriás fazékban háztömbkörüli levest főztünk - ugyanis mindent belehajigáltunk, ami e nevezett városépítészeti alapegység körül található -, levelet írtunk Grendel Lajosnak, akitől a fennálló az utolsó percben megtagadta az útlevelet, és főleg röhögtünk. Ki tudja ma már min, de édesdeden és hajnalig.

Másnap zuhogott az eső, valamint szocialista ihletettségű akadémikusok előadásai fenyegettek a láthatáron. Elhatároztam hát, hogy megkeresem Szemere sírját.

F. Péter, bécsi magyar szakos hallgató Krúdyból akart szakdolgozni. Orvul felbiztattam, hogy olvassa végig a Külügyminisztérium, valamint a Jockey Club