Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Kulcsár Ferenc: Hit; Hiány; Mindhalálig; Kárhozat; Föld; Gyolcs; Lázbeszéd; Fohász; Ragyogás (versek)
Lázbeszéd Ebben a kifosztott pusztaságban rühes hiénaként, hangtalanul és vakítón, a sírás kegyelme közelít. Ó, gyermekarcú, gyermektekintetű szörny, hallgasd velem a por örökkévaló énekét, ó, hallgasd velem e lázbeszéd édes kottáit s jól figyeld meg, amint hiányod izzó jeleként lerombol és megörökít. Fohász Élő vizek forrása, Istenem, világokat vetít végtelen ezüstöd, a bennem élő Édes Vérengző arcát halálomig ragyogtassa tükröd. Ragyogás Az igazi, a valóságos világban, hol nincsen nappal és nincsen éj, se távolság, se közelség, . se férfi, se nő, ebben a valódi világban, hol nincsen hely és nincs idő, egy Lény hajol az Egész ragyogása fölé ábrázó Ihatatlan és leírhatatlan a vágya, kezében vakító, letörölt palatábla.
/
