Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Czakó József: Sámán a vakablakban (regényrészlet)
I Mintha száraz fakérget morzsolgatna bennem valaki. Mintha porral vagy dugódarabkákkal lennék megtömve. Mintha egy fekete szappanbuborékba zárva kapálóznék, amely a napfényt csak piszkos, fojtogató köddé szűrve engedi át. Úgy érzem, ha most nem lenne dohány és cigarettapapír a kezem ügyében, megőrülnék. Hanyatt fekve heverek. Az ágy sarkába gyömöszölt dunna gyűrődései, dudorai és ráncai megannyi gömbölyded vénuszdombot formálnak. Feszülten hallgatózom. A fejem alatt, valahol mélyen a matrac belsejében minden lélegzetvételemre ütemesen megzizzennek a szalmaszálak. Cigarettát sodrok és rágyújtok. Leugorjak a sarki kocsmába egy üveg sörért? Minek? Különben is már későre jár. Az egymásba kuszálódó finom, barna dohányszálak szövevényén át lágyan kígyózik fölfelé a füst. Ma elszakadt a gitáromon két húr. Az egyik vadonatújan, befűzés közben. Pedig igen elővigyázatos voltam. Lassan, óvatosan tekertem fel a remegő, ezüstös fénykígyókat vető fémszálat, mégis elpattant. Szörnyű hangot hallat egy gitárhúr, amikor elpattan. Maga a vég. A torok mélyéről hörögve kipréselt utolsó kiáltás. Először a hangszer testéhez csapódik, ekkor hatol a fülbe a fa koppaná- sa, s csak azután a többi húron végigzörgő csikorgás. Ha nem vigyázol, az arcodba vág és égető, vörös csíkot hagy maga után. A másik húr játszás közben szakadt el. Most a sarok homályába burkolózva ácsorog a gitár, négy élő és két holtan lógó húrral. Vajon mit jelent ez? Figyelmeztetés? Előjel? Képzeljük el, hogy nem Jézust feszítik a keresztre, hanem a keresztet őreá. Szemből, könyörtelenül, érezve a gerenda szálkáinak durva karcolását félrefordított arcán, látva a tenyere fejéből kiálló szögek véres végét. Talán emberibb lenne a fájdalom, Ha mindig szembesülhetnénk a szenvedés okával. Háttal feszíti ettünk a keresztre, ez a baj. Odakint havas eső zuhog. Az elsuhanó autók fényei lassú köröket írva tükröződnek vissza a mennyezeten. A test a szobában, gondolat a fejben: vajon később, sokkal később, a húszéves bolyongás befejeztével, Penelopé ágyán fekve CZAKÓ JÓZSEF SÁMÁN A VAKABLAKBAN (regényrészlet)