Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Bozsik Péter: a lírai énhez (vers)
BOZSIK PÉTER a lírai énhez (A versben szereplő személyek, tárgyak, fogalmak, kötő- és egyéb szavak a képzelet szüleményei. Bárminemű hasonlóság valós személyekkel, tárgyakkal stb. merő véletlen.) mint a gyöngyhalász (csak eddig víz alatt) fölbuksz az árból - levegőt kapott a szabad gondolat; de pillanat csak ez. lebuksz ismét bár lükető dobhártyával pattanó érrel még (orvosságod a legjobb: alkohol s vád ellened a legjobb: koholt) lenyom e fölöttes bizánci én és mindent kinyír (székrekedésekről és fosásokról érkezik hír) lukat már mint gyomron az ideg agyadon (mintha félelem) s akarod nem kiírt ő mint tudathasadásos állapot nézd! az alkotót mint állami ünnepen a gyár leáll és megpihen, majdnem örökre, az arány fordított csak, a történet is félig igaz de előttem lassan földereng némi bizonyosság elnyelődnek az absztraktból tárgyiassá vált hamburgerek, most üríts! ha kibírtad ezt is. örökös túlélő vagy —— halhatatlan én szegény lírai énem
