Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Miroslav Kusý: A szlovák jelenség (dokumentum)

Miroslav Kusý

nagyon korán létrejöttek és helyettesítették a legális egyházat mindenhol, ahol az nem győzte, nem tudta, nem akarta ellátni feladatait.

Ha tehát Csehországban a titkos egyház csupán egyik alkotóeleme a cseh paralel kultúrának, addig Szlovákiában kétségkívül a legdominánsabb alkotóeleme- amennyiben ezt össznemzeti szempontból ítéljük meg. Ehhez a hagyományos vallási dominanciához az utolsó időszakban egyéb mozgalmak apró szigetecskéi is csatlakoznak, főleg ifjúságiak (nem hivatalos irodalmi folyóiratok, képzőművészek stb.).

XXX

Ezek azok a tényezők, melyeket meghatározónak tartok a „szlovák jelenség“ mai arculatának meghatározásához. Lehetséges, hogy vannak továbbiak is, melyeket számításba kellene venni, s azokat, amelyekről beszéltem, ki kellene egészíteni például egy alapos szociológiai vizsgálatból kiindulva.

Ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy azt a sorsfordító - és sok tekintetben egyenesen válságos - időszakot, amelyen jelenleg megyünk keresztül, jelentősen alakítja a „szlovák jelenség“ is. A kilátások elemzése ugyan már nem tárgya tanulmányomnak, mégis felvázolok néhány alapvető körülményt, melyek a „szlovák jelenség“ orientációjának bekövetkezhető fordulópontján fontos szerepet játszhatnak.

1. A romló gazdasági viszonyok hulláma már Szlovákiát is elérte, az életszínvonal stagnálni, sőt csökkenni kezd, s a teljes gazdasági stagnálásnak itt is hosszú lejáratú a távlata. Az aszimmetrikus modellben egy ilyen helyzet a szlovákok részéről a gazdasági viszonyok nacionalista színezetű bírálatához vezethetett, ma azonban erre már nincsen ok, és ennek a bírálatnak ki kell lépnie a korlátokat szabó nemzeti keretből: az indokok keresése során már nem érhet célt a bűnök Prágára való hárítása. Egyúttal azonban megmutatkozik, hogy a föderáció önmagában nem oldotta meg alapvető gondjainkat, sőt annak keretében újak is keletkeztek, ugyanolyan súlyosak (ha nem súlyosabbak), mint amilyenek korábban a nemzetiek voltak.

2. A föderációval nemcsak a gazdasági, hanem tulajdonképpen a hatalmi-politikai viszonyok sem javultak meg tartósan, sőt végeredményben megromlottak. Arról van szó csupán, hogy a nacionalista szemlélet hosszú időn keresztül megakadályozta a helyes értékelést. Bár a tulajdonképpeni szorosan értelmezett nemzeti elnyomás a föderációval megszűnt, de a föderáció - abban a formában^ ahogy azt az adott kedvezőtlen körülmények között intézményesítették - nerri oldott meg semmit, amennyiben a bürokratikus masinériáról, a hatalmi garnitúra önkényéről, kiváltságairól és illetéktelenségéről van szó. Ellenkezőleg, a föderációval mindez még fokozódott: éppen létrejötte után nőtt óriásivá a korrupció, a hatalmi elit nagyúrisága, a közvagyon szétlopkodása stb. A föderációval, annak a nemzet általi feldolgozásával azonban minőségileg változik a nemzeti szemlélet: amit a nemzet azelőtt specifikus nemzeti elnyomásnak érzett, most hatalmi-politikai elnyomásként értelmezi, mivel immár nyíltan kendőzetlenül mutatja meg magát.

3. Mindkét megelőző ponttal - a nacionalista optika „varázsának“ megszűnte után - szorosan összefügg a nemzet ama rohamosan növekvő felismerése, hogy nemzeti politikájának képviselete végeredményben mind Prágában, mind Po-