Irodalmi Szemle, 1990

1990/8 - Márián Váross: Emlékművek építése és lerombolása; Irtózás a diktatúrától; Jegyzetek a pluralizmusról; Kompromisszumkötések (kisesszék)

IRTÓZÁS A DIKTATÚRÁTÓL

Amikor 1938-ban összeomlott az első köztársaság, s márciusban megalakult a Szlovák Állam, nem tudtam leküzdeni szomorúságomat. Aztán jött a háború és az egyetlen ideológia - bár nem fojtogató - diktatúrája. Akkor gyökerezett meg bennem az irtózás mindenfajta totalitarizmustól és a diktatúra minden változatától . Abban az időben olvastam Lenin Állam és forradalom című művét, alternatívát keresve benne a fojtogató és napról napra romló valósággal szemben. Ám ez a könyv csak elmélyítette irtózásomat a diktatúrától. Lenin nem valami üdvözlendőt, hanem valami vérfagyasztót kínált nekem.

Nem tudom, mivel szolgáltam rá, hogy - néhány év másfajta légkörétől eltekintve - egész életemet diktatúrában kell leélnem. Olyan diktatúrában, amelytől fiatal korom óta úgy féltem valahogy, mint attól, hogy majd követelőzőén agresszív feleséget kapok. Ám ebben az egy dologban a sors kegyes volt hozzám. De abban az elsőben nem.

A totalitarizmusban és diktatúrában eltelt élet elvesztett élet.

Olykor felötlik bennem a kérdés, hogyan is képzelték a régmúlt és közelmúlt forradalmárai, amikor olyan vehemesen követelték a diktatúrát mint a világ megjavításának forradalom utáni eszközét. Csak egyetlen magyarázatot találok: hitték, hogy az az ő diktatúrájuk lesz. hogy személyesen ők lesznek a diktátorok, vagy legalábbis a diktáló klikk tagjai. Senki közülük nem gondolt arra, hogy a diktatúra - a programjához való szubjektív viszonyulásuk ellenére - megsemmisítheti őket. A diktatúra programcsinálói közül senki sem azonosította magát azokkal a polgári forradalmárokkal, akik a nagy francia forradalom nyaktilói alatt végezték, sem azokkal a proletár forradalmárokkal, akik a sztálini és a Sztálin utáni koncentrációs táborokban és kivégzőhelyeken pusztultak el.

Milyen tragikomikus illúzió, mily önző önámítás! Ha a forradalom és a diktatúra befolyásos teoretikusai közül csak egy is rendelkezett volna olyan látnoki képességgel, melynek segítségével már előre, életútja kezdetén megérezte volna a nyakán a kötél irtózatát vagy a kivégzőosztag által átlőtt testéből az élet távozását, aligha gondolta volna, hogy ez az áldozat a gyógyír az emberi társadalom igazságtalanságára és betegségére. Csakhogy az ilyen típusú emberek így okoskodnak: velem ez nem történhet meg, mert kiválasztott vagyok, így csak az alkalmatlanok és gyengék végezhetik, akik ezt amúgy is megérdemlik.

1984. VII. 27.

JEGYZETEK A PLURALIZMUSRÓL

A konszolidáció első hónapjaiban a pluralizmus követelése az ideológiai sortűz gyakori célpontjává vált. mivel azt az úgynevezett válságos korszak úgynevezett revizionista-opportunista tendenciái egyik fő tünetének tartották.

Amikor a múltban írt egyik glosszámban a pluralizmusról mint a mi mostani helyzetünkből való kiútról beszéltem, megálltam a probléma fölött, hogy a plu