Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - KRITIKA - 7X1X7: (Csanda Gábor, Hajtman Béla, Hizsnyai Zoltán, D. Kovács József, Cs. Liszka Györgyi, Berényi József, H. Tóth Ildikó — Cselényi László Kiegészítések Hérakleitoszhoz c. könyvéről)

remek sora sok okos embernek. 5. Végigolvasva megállapítottam, amit stilisztika­tanárom oly sokat idézett Zsilka Tibor verselemző módszerével kapcsolatban: Kosztolányi valóban jobb költő Cselényinél. 6. És eszembe jutott, amit remekbe sikerült szemináriumi dolgozatok után szokott idézni a katedrán recetálö, értéke­lést váró hallgatónak: „Csak ennyi, csak ennyi, csak ennyi”; aztán síri csönd, megdermedt rémület, majd magasba futtatott hangsúllyal hozzátette: „De elég!”. 7. Én most a csönd után nem folytatnám ... Beréuyi József 1. A költő pontosan a tér közepén áll, körülötte gondosan kiválogatott könyv­rakás, időnként kiemel egy könyvet, felüti, és a kiválasztott idézetet belekiáltja az előtte magasodó kőszikla oldalába. 2. A szavak, mondatok megtörnek a repe­déseken, és visszaverődnek hozzám, az olvasóhoz, aki a költő mögött állok. 3. A megtört, szokatlan hangzás először zavar és visszataszít, de a kitartó költő polifón monológjából hirtelen megvilágosodik az ütköző párhuzamosság filozo­fikus értelme. 4. Több ez, mint a szó expresszivitásának játéka, ez az egy tőről fakadó problémák újra egymásratalálása. 5. Különböző korok, emberek gondola­tainak összeházasítása, korszerűsítése. 6. Cselényi László kiegészítette önmagát Spinozával, Hegellel, Kirkegaarddal stb. 7. Az emberi nem örök küzdelmének áb­rázolásában. H. Tóth Ildikó I. Az epheszoszi „homályos” bölcs még nem sejtette, hogy az ő híres „szkote- nosz”-ának ilyen komoly (mondhatni elszánt) versenytársa (már-már ellenlábasa) akad, aki az ő (olykor már frázisként ható) fragmentumait egy kaotikus gondo- latelegybe helyezi, s így nem kiegészít, értelmez vagy továbbgondol, hanem: kö­dösít. 2. A „homályos” mondandóját rejtegeti, a „ködös” rejtegetnivalóját mondja. 3. A káosz annak a begerjedt holofonnak a produktuma, melyet a „Hérakleitosz” varázsszó léptetett működésbe. 4. Az „előregyártott elemeket”, melyekből Cselényi László „műve” építkezik, a költőnek nem mindig sikerül újszerűen összeraknia, új effektussal felfrissítenie — tehát i.műve” nem konstruktív variáció, hanem me­chanikus kompozíció. 5. Van azonban a kötetnek olyan írása is, amelyben az „összetevők” szerencsésebben — de nem véletlenszerűen — találkoznak, amikor is a metafora kohéziós ereje — „az ellentétesre csiszolt illik össze” szellemében — fogja össze az elemek sokféleségét, s ez korántsem „fikcionárius baleset”, ha­nem a konstruktív kontrapunkt relációja. 6. Ahhoz, hogy Cselényinek sikerüljön eggyé lényegítenie a számtalan és különböző forrásból származó elemet, egyetlen­egy dolog szükségeltetik: az a bizonyos sokat emlegetett (és sehol sem kapható) PÖFF; enélkül a művet (vö.: „mit művelsz?”) mint egészet — még montázsként is — csak a „Hen panta einai” szellemében tudom elképzelni. 7. A szöveg torzí­tott, módosított vagy eredeti formában: Hérakleitosz (5, 6), Esterházy Péter (4), Tony H. Salazzinl (3), Örkény István (6), Tholhidi Kató (5) gondolatait ÉS/VAGY kifejezéseit (is) tartalmazza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom